Másnap reggel feltöltöttem a
fényképezőgépemről minden fotót, amit készítettem, hogy tuti ami tuti legyen
minél több helyem a képeknek. Megreggeliztem, majd elindultam, hogy bejárjam
Stockholm utcáit. A város maga elképesztő és még mindig alig hiszem el, hogy
képes voltam ebbe az egészbe belevágni. Talán joggal merült fel a kérdés a
családi beszélgetés alatt: Megőrültél? De én meg joggal mondom, hogy: Igen,
meg! Néha kicsit őrültnek is kell lenni, hogy igazán élvezhessük az életet nem
igaz? Rengeteg dolog volt már amibe nem mertem belevágni, mert mi lesz akkor
ha? És mi van akkor ha? Ha úgy lesz, akkor úgy lesz, ha nem, nem. Meg kell
ragadni a lehetőségeket, és ha megtehetem, amit kitaláltam, akkor miért ne
vágnék bele? Őrült vagyok, és élvezem!
Sorra szeltem az utcákat, és
sétáltam át hidakon. A víz adta párás levegő… a kis utcák… a házak. Hihetetlen
élményt nyújtott ez az egész, és ha a tervem fuccsba is dől, már a látvány
miatt megérte ide eljönni. A hangulat teljesen magával ragadott. Sok országban
jártam már, és mindegyik más. A görögöknél, az olaszoknál, a franciáknál… és
itt a svédeknél is. Teljesen más az egész. Elvégre mondjuk az emberek
temperamentuma is totálisan különbözik országról, országra. De így a jó nem?
Hogy különbözőek vagyunk.
Ahogy nézelődtem és haladtam a
kirakatok előtt, meg akadt a szemem egy plakáton. A dátum ma estére szólt és
Eric neve volt feltűntetve, mint vendég fellépő. A cím pedig „Masquerade”. Egy
jótékonysági álarcos bál lesz. Ott a helyem, ez már tuti! Ha törik, ha szakad,
el kell mennem. Elvégre ezért jöttem ide, nem? Hogy mindenhol ott legyek ahol
Eric is ott van.
Felírtam a füzetembe a pontos
címet és a kezdés időpontját biztosra, hogy még véletlenül se felejtsem el,
vagy kételkedjem abban, hogy biztos jót jegyeztem-e meg. A mai programom
kezdete: este nyolc óra. Addigra el kell készülnöm és kerítenem kell valami
alkalmas ruhát. De nincs semmim, ami jó lenne egy ilyen bálra. Nem készültem
ilyesmire. A fene sem gondolta, hogy ilyen alkalomra és kellene hozni valamit.
Bár nem is nagyon tudtam volna mit, úgyhogy most épp itt lesz az ideje
beújítani valami igazán elegánst.
Nagyot sóhajtottam és megnéztem a
kirakatban lévő ruhákat és felcsillant a szemem. Mit ad isten pont egy
alkalomhoz illő üzlet volt. A plakát elterelte a figyelmem és eddig fel sem
tűnt. Elraktam a füzetemet a táskámba és már be is léptem az ajtón. Odabent
mindenfelé szebbnél szebb ruha és cipő várta a vásárlót, a falon pedig sorban
maszkok voltak elhelyezve. Mivel bál lesz ezért, hogy elvegyüljek, keresek
valami csini báli ruhát. Szerencsére bőven futja a keretemből és legalább lesz
egy ruhám innen, Svédországból. Viszonylag gyorsan találtam magamnak egy kék
organza ruhát. Pánt nélküli volt, mellnél redőzve és a csípőig a testhez
tapadt. A szoknya lágyan omlott a földre, az alja pedig össze volt kicsit
húzva. Elsőre megtetszett és beleszerettem. Ritkán van nálam ilyen, de akkor
nagyon. Akkor hajthatatlan vagyok a mellől, amit találtam. Kerestem egy álarcot
is hozzá, cipőt és már mentem is fizetni. El sem tudom mondani mennyire boldog
voltam attól, hogy ez összejött.
Amint fizettem, már rohantam is a
szállásom felé, hogy elkezdhessek készülődni. Közben azon agyaltam, hogy nem
fogom részletesen elmesélni a blogon, hogy milyen ruhám volt. Elég, ha csak egy
keveset tudnak mindenről, mert nem akarom, hogy hamar lebukjak. Ha most
konkrétan elmesélném, milyen volt a hajam, a ruhámnak hogy álltak a redői,
valószínűleg már azonnal megtalálna valaki, akit nem szeretnék. Jó még nekem
inkognítóban egy ideig. Teljesen jó…
Útközben megálltam égy pékségnél
és vettem néhány finomságot, aztán amint visszaértem berontottam a szobámba és
benyomtam a gépem, hogy amíg előkészítem, ami kell, addig felálljon a rendszer.
A ruhámat felakasztottam az ajtóra, majd előkotortam a sminkjeimet, amit csak
nagyon ritkán használok, valamint a hajsütővasamat, hogy egy kis formát adjak
az egésznek. Hosszú hajamat kivasaltam, majd rávetettem magam az ágyra és
megnéztem kaptam-e bármilyen jelzést.
Úgy döntöttem a ma esti bálról,
csak feltöltöm a plakát képet és odaírom, hogy ott leszek. Pár perc elteltével
jött is a kommentálás, hogy „Persze, egy ilyen helyre be sem fognak engedni.”
És a másik verzió: „Úristen, de jó neked, hogy Eric közelében lehetsz! *-* úgy
irigyellek *-*” Jót derültem az olvasásuk alatt, de nem akartam sokáig
pepecselni.
Legurultam az ágyról és a tükör
fölé hajoltam, hogy felkenjek magamra egy kis sminket. Mindez annyiból állt
volna, hogy egy kis szemceruzát használok, majd szempillaspirált, de mielőtt
nekiláthattam volna, a gépen hangos csipogás jelezte, hogy valaki üzenetet írt
és ilyenkor sosem bírom ki, hogy ne nézzem meg azonnal. Így hát visszamásztam
az ágyra és nagy betűkkel ennyit olvashattam:
Becki üzenete: HELLO MRS. SAADEEEE :D
Én: Szia Becki :D
Nem is az én lökött barátnőm
lenne, ha nem így kezdte volna a beszélgetést.
Becki üzenete: Na milyen volt az első estéd Mr. Tökély országában?
Mondd, hogy már kitaláltad hogyan találkozol vele legközelebb. :P
Én: Már kitaláltam hogyan találkozok vele legközelebb.
Becki üzenete: :O O.o Tudtam én, hogy nem kell téged félteni.
Ezen most hangosan felnevettem.
Szinte hallottam és láttam magam előtt, ahogyan lereagálja a beszélgetésünket.
Ezer éve ismerem már és semmi sem lep meg. De úgy látszik, őt még van, ami
igen.
Én: Ki mondta, hogy kell? :P
Becki üzenete: Na meséljél csak anyucinak :D
Én: :D:D Ma este lesz egy bál. Ott fog fellépni és megyek én is.
Jótékonysági, tehát bárki mehet. Gondolom Eric jó fogás volt, ahhoz hogy még
több embert vonzzanak. :D
Becki üzenete: Igen. Hülyeség lett volna kihagyni ezt a
lehetőséget. :D És mit viszel jótékonykodni?
Én: Mivel mást nem nagyon tudok adni, így egy csekket kitöltök. J
Becki üzenete: Mondtam már, hogy büszke vagyok rád? Hajszolod a
saját kis elképzeléseidet és közben még segítesz is embereknek^^ Csúcs kis csaj
vagy :D
Mindaddig még meg is hatódtam,
amíg be nem lőtte a csúcs kis csaj szöveget a végére. Imádom ezt a nőszemélyt
és nem tudom mi lenne velem nélküle.
Becki üzenete: Na, de nem is zargatlak tovább. Úgy észlelem
elfoglalt vagy :D Rittyentsd ki magad ám rendesen Mr. Elbűvölően tökéletes
uraságnak. ;) Rád néz majd és azonnal kiszaladnak a lábai alóla. (ezt most
elképzeltem, ahogy megpillant és a két lába elszalad, a törzse meg ott marad a
levegőben xD )
Én: xD Idióta! Na menjél már xD Feltartasz!!! :D:D
Becki üzenete: Szia :P Aztán minden kis piszkos részletet kérek ám
;)
Én: Rendben van :D Szia.
Hanyatt fordultam az ágyon és még
mindig fogtam a hasam a nevetéstől. Az hiszem ez a nap is jó lesz! Bár… nem is
kételkedhettem abban, hogy nem lesz az, hiszen Stockholmban csak jó dolog
érhet. Bárki bármit mondd… én így gondolom és így is lesz.
Felpattantam és visszaálltam a
tükör elé. Úgy döntöttem egy kicsit jobban kifestem magam, hiszen egyszer van
ilyen alkalom az ember életében. És amúgy is álarcos bál lesz. A kék ruhám meg
megérdemli, hogy a viselője is jól nézzen ki. A végeredménnyel még én is meg
voltam elégedve. Nem túl sok. Éppen jó. A hajamba is csináltam néhány kósza
hullámos tincset, majd magamra öltöttem a báli ruhámat. Belebújtam a cipőmbe és
felemeltem a maszkot az arcom elé. Még sosem láttam magam ilyennek. Mondhatni…
jól néztem ki. Mintha nem is én lennék. Mintha kicseréltek volna. Készítettem
magamról egy képet, hogy megörökítsem a külsőmet, de csak azért, hogy ha
kérdezik, akkor meg tudjam mutatni, hogy ilyen is voltam. A blog ebből a képből
nem fog látni. Max Becki, meg az otthoniak ha kíváncsiak.
Megírtam a korábban említett
csekket, felkaptam a táskámat és elindultam a címre, amit felírtam a füzetembe.
Úgy döntöttem jobb, ha fogok egy taxit és nem gyalogolok végig díszszerelésben
az egész városon. Így megmondtam a címet és pár perc alatt oda is értünk.
Legalább kérdezősködnöm sem kellett. Viszont most hamarabb ott voltam, mint
kellett volna. Mondjuk csak egy fél órával, de még nem nagyon tolongott senki
sem, hogy bejuthasson. Az ajtóban viszont már álltak. Ők voltak a vendégváró emberek.
Illedelmesen köszöntem, felírták a nevem, odaadtam a csekket, megköszönték,
hogy eljöttem és jó szórakozást kívántak. Ha tudnák, hogy milyen jól fogok
szórakozni.
-
Őhm, elnézést. – léptem vissza.
-
Tessék kisasszony.
-
Fotózni lehet a rendezvény alatt?
-
Természetesen. – mosolygott rám a fiatal srác, aki már
az előbb is nagyon udvarias volt.
-
Köszönöm.
Csak bólintott egyet mosolyogva
és én visszamentem a terembe. Hatalmas hely volt, és úgy döntöttem csinálok pár
képet, amíg nem érnek ide az emberek. Elkezdtem kattogtatni és észre sem
vettem, hogy közben jönnek-mennek körülöttem. Már csak arra lettem figyelmes,
mikor megszólalt egy hangszer a színpadon. Azonnal odafordultam és majdnem
tátva maradt a szám. Eric és a csapata próbáltak odafent éppen. Fogtam a gépet
és készítettem néhány képet róluk. Szerencsére pont olyan helyen álltam, hogy
nem voltam feltűnő, így nem vettek észre és nem szóltak rám, hogy esetleg nem
szabad fotózni. Ilyen képeim csak nekem lesznek, az tuti!
Időközben elkezdett megtelni a terem
és egy idő után már rettentő sokan voltunk. Majd kijött egy ember a színpadra,
köszöntött minket és felkonferálta Ericet.
Istenem! Leírhatatlan, hogy
milyen őt először színpadon látni élőben. Jó, már sikerült beleütköznöm, de az
más volt. Most abban a közegben van, amit imád és szeret csinálni. Szinte
sugárzott róla a magabiztosság és a szeretet. A mosolya pedig… Nem csak képen,
de a valóságban is hihetetlenül magával ragadó. Atyaég… Ha tudnád Eric, hogy
milyen hatással vagy rám, szerintem igencsak meglepődnél ám.
Újra elővettem a gépemet és
folyamatosan készítettem a képeket. Közben pedig minden dalt Erickel együtt
énekeltem. Imádom minden számát és kívülről fújom a szövegüket. Igazából nem is
tudom hány dalt énekelt el és meddig volt színpadon, mert annyira elragadott ez
az egész. Ha ezt elmesélem a neten! Nem fogják elhinni! Eddig se nagyon
akarták, de ezek után meg még inkább! Bár erről biztos, hogy fognak megjelenni
cikkek és akkor talán nyerek magamnak még több olyan embert, aki elhiszi amit
mondok. Talán…
Eric ahogy végzett elmondta,
köszöni, hogy itt lehetett és ma este megtáncoltat mindenkit.
Mindenkit? Komolyan gondoltad te
ezt Eric? Meglátjuk hogy fogod bírni. Mindenesetre a sok sikítozó tini lányból
csak nagyon kevés van itt. Hál’ Istennek… A többit bizonyára nem engedték be,
mert csak Eric miatt jöttek volna elájulni a színpad előtt. Mondjuk én is
hasonló dolgok miatt jöttem, de nem csak úgy be akartam surranni, hanem
jótékonykodtam is, ha már elvégre egy jótékonysági bálról van szó, nemde?
Táncolás közben a kezembe nyomtak
egy pohár pezsgőt, hiába próbáltam ellenkezni, és ha már egyszer élünk…
Ennyitől nem lesz bajom. És elvégre is! Stockholmban vagyok, az ég szerelmére!
Eric Saade itt van tőlem egy karnyújtásnyira. Kell ennél több?
Ha őszinte szeretnék lenni többet
is el tudnék képzelni, mint hogy karnyújtásnyira legyen, de ezt inkább nem
részletezném.
Már csak egyetlen kérdésem
maradt. Hova tettem le a táskámat? Atyaég! Hogy lehetek ennyire idióta? Meg
kell találnom! Mindenem benne van a fényképezőmön kívül.
Azonnal elindultam megkeresni, de
hirtelen egy kéz visszatartott.
-
Miért rohan úgy kiskegyed, mikor bál van?
Megfordultam és egy maszkos férfi
állt velem szemben.
-
Nem találom a táskámat és nagyon fontos, ho… - ekkor
jöttem rá, hogy ki is áll velem szemben, mert csak most vette le az álarcát –
Te… Szent Saade Úristen.
Erre ő csak nevetni kezdett, majd
mikor magamhoz tértem akkor jöttem rá mit is mondtam.
-
Ezt kimondtam hangosan ugye? – néztem rá úgy, hogy
közben azt éreztem mentem elsüllyedek a föld alá.
Bár lehet, hogy már nem lepődik
meg semmin és ennél cifrábbakat is hallott már. Végtére is, ha azt nézzük ebben
semmi rossz nem volt. Csak maximum nekem volt égő kicsit… De már megszokhattuk…
Illetve, jobb lesz, ha mindenki hozzászokik. Néha csinálok égő dolgokat.
-
Igen. – bólogatott és még mindig nevetett –Na, de mi a
helyzet avval a táskával?
-
Nem találom és minden fontos iratom benne van.
-
Hát akkor keressük meg. – fogta meg a kezem és
elindultunk a tömegben.
A szívem eszeveszett kalapálásba
kezdett és nem akartam elhinni, hogy Eric Saade fogja a kezem és segít
megkeresni a táskámat. Egy ember, akinek több százezer… millió rajongója van,
az én kis egyszerű kezemet fogja és segít. Sokszor nem is gondolnánk, hogy akik
számunkra sztárok, mennyire ugyanolyan emberek, mint mi. Csak éppenséggel
tudnak valamit, amivel kitűnhetnek a tömegből.
-
Várjunk… ez így nem lesz jó. – állt meg hirtelen és éppen csak sikerült
megállnom mögötte.
-
Miért?
Nem tudtam elképzelni mi történt
és már totál megijedtem, hogy nem vettem észre és ráléptem a lábára, vagy
valami illetlen dolgot hoztam össze akaratom ellenére.
-
Egy feltétellel segítek. – emelte magasba a
mutatóujját.
-
Mégpedig? – kezdek félni…
-
Ha utána táncolsz velem. – villantotta rám hófehér
fogsorát, aminek sosem tudtam ellenállni – Mondtam, hogy ma este mindenkit
megtáncoltatok.
-
Ezer örömmel táncolok veled. – mosolyodtam el.
-
Akkor menjünk.
Kifaggatott merre jártam a
teremben és minden zugot átnéztünk. A maszk még rajtam volt, mert nem akartam
levenni. Bár sminkben nem is biztos, hogy megismert volna előző találkánk után,
de az is lehet, hogy egy ilyen kis senkire nem is emlékszik. Nem hiszem, hogy
pont én maradtam volna meg az emlékezetében. Bár nem biztos, hogy éppen szokványos
dolog nála, hogy összeütközik a reptéren idegen fiatal lányokkal.
El sem hiszem, hogy Eric Saade
segít megkeresni a táskámat, amit az én hülyeségem miatt nem találok.
-
Hát ez így nem lesz meg. Már csak egy dolgot tehetünk.
-
Mit? – néztem rá értetlenül.
-
Hogy is néz ki a táskád?
Elmondtam neki részletesen a
holmi kinézetét, mire ő fogta magát és felállt az egyik székre. Tudtam, hogy a
maga feje után megy, meg ilyenek. De most… most…mire készül?
Szia kedves RiceAngel! :))
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy végre olvashattam tovább, úgy érzem megérte várni, mert ez a fejezet valami eszméletlen jó volt! :D
Nagyon tetszett ez a jótékonysági bál, ötletes és... nekem iszonyatosan tetszett, ahogy leírtad az egészet! Mintha csak ott álltam volna és nézem, hogy ott keresik a táskát, aztán megtáncolnak és ezt olyan jó volt olvasni... hogy még egyszer elolvastam. :D
De a vége... jaj, mire készül? Ez fúrja az én oldalamat is. Azt gondolom, hogy feláll és leírja részletesen a táskát, hátha látta valaki. :D de ez csak egy elképzelés... :P :D
Örülök, hogy most nyár van és folytatod, már várom a következőt!! :D ♥
Sziaa^^:):)
TörlésÖrülök, ha megérte várni^^ Igyekeztem minél jobbra megírni :) És a mai nap folyamán rengeteg plusz ötletem támadt még a történethez^^ remélem izgi lesz^^ és nem csak az én képzeletemben :D
El sem hiszed én is hogy örülök, hogy végre van időm írni:):)^^ már rettentően hiányzott az írás :) és most végre itt a nyár^^
Hamarosan kiderül mire készül Eric ;)
És igyekszem minél gyorsabban hozni a folytatást ;)♥
először is : Az összes Saade szentre és szent Saade felmosóó , ez kibaszott jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó :Dwááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú ááááááááááááááááááááááááááááá juuuuuuuuuuuuuujj ááááááááááááááááááááá *___* na ez az értelmetlenebbik fele a hozzászólásomnak :D
VálaszTörlésna szóval erre megérte várni naggyoNAGGGYONnagyon jó lett :D és folytatáást :D és ugyanaz a tippen arra, hogy mit csinál Eric mint az első kommentelőnek :DD ♥
:D:D Majd mellékelek a fejezetek mellé felmosót is xD :D:D:D
Törléskösziii^^ örülök, hogy ennyire tetszett^^ most már nem kell majd ennyit várni a részekre ;) :D
majd meglátjuk mit fog csinálni Eric ;):D:D♥