7. Fejezet - Az a fránya kakaó!

     Sziasztok! :)

Itt az újabb fejezet RiceAngel projektjéből ;) Remélem tetszeni fog nektek ^^ Nagyon köszönöm a kommenteket és továbbra is nagyon várom a véleményeiteket még ha csak a szavak melletti pipákból is állnak a fejezet végén^^ Mindennek nagyon örülök:)

Jó olvasást^^

Próbáltam nesztelen maradni azok után, hogy sikerült majdnem lebuktatnom magam és csak imádkoztam azon, hogy ne jusson eszükbe, hogy itt lehetek. Levegőt sem mertem venni, hogy még véletlenül se csapjak zajt. De azért kíváncsi lennék az arcukra, mikor rájönnek, hogy itt fekszem a fejük fölött.

-          Ti is hallottátok? – kérdezte újra Eric.

-          Mit? – nézett rá kérdőn a fotós.

-          Az előbb… mintha, lenne itt még valaki. – nézett körbe, keresve valamit.

Mindenki csendben állt és hallgatott. Körbe néztek a termen, aztán Ericet követték, aki bejárta a helyiséget, hogy megtalálja a hang forrását.

Kérlek, ne vegyenek észre! Kérlek, ne vegyenek észre! Szeretnék még sok mindenbe belekezdeni és követni őt, de ha most lebukom, akkor nem biztos, hogy lehetséges lesz. Valószínűleg rendeletet fognak szerezni arról, hogy nem mehetek bizonyos távolságon belül a közelébe. És az nem lenne szerencsés a jövőbeli terveimmel szemben.

Próbáltam valakihez könyörögni, hátha meghallgatják a kis angyalkáim, akik körbevesznek és megúszom mindenféle gubanc nélkül ezt az egészet.

-          Eric… Mit ittál ma reggel? – kérdezte a menedzsere.

-          Miért kérded? – nézett rá furcsállóan Mr. Félisten.

-          Mert szerintem csak képzelődtél. Nincs itt senki rajtunk kívül. Lehet, hogy csak a folyosón sétált el valaki.

-          Igaz. – bólintott Eric és ejtett egy mosolyt, majd nevetni kezdett – Asszem kissé paranoiás lettem.

-          Kissé? – nevetett a fotós is.

-          Na jó! Nem ér kinevetni! – szólt rájuk Eric és közben olyan mosoly ült az arcán, hogy azt hittem mentem elájulok – Inkább átöltözöm és folytassuk a fotózást.

-          Ahogy mondod. – ülte le Tomas egy székre.

-          Már úgysem sok van hátra. – babrálta a gépét a fotós és ez volt nekem is a végszó.

Ideje lesz elindulnom kifelé, hogy még előttük kijuthassak az épületből, ám Tomas ismét megszólalt, és amit elkezdett mondani az számomra is érdekes volt.

-          Hosszú nap lesz még a mai, úgyhogy ne ess szét. – nevetett.

-          Igen, tudom. Este koncert. Nem felejtettem ám el semmit.

Fogtam magam és elindultam kifelé. Megfordulni nem tudtam, így kénytelen voltam tolató üzemmódot felvenni és úgy haladni. Nem volt valami kellemes a dolog, de viccesnek találtam. És ha ezt elmesélem este a blogon, akkor nem fogják nekem elhinni! Talán most bizonyítottam csak be igazán, nem csak a falnak beszélek, és tényleg megcsinálom, amit mondtam. Ha én egyszer valamit a fejembe veszek…

Azt hiszem az esti koncerten is ott lesz a helyem a mai nap folyamán. Bár azt nem tartom valószínűnek, hogy jegyeket még lehet kapni. Mondjuk, attól függ, hogy milyen koncert lesz. Ha szabadtéri még bejuthatok. Ha visszaértem a gépem elé, ezt ki kell majd derítenem.

Ahol leraktam a cuccaimat sikerült megfordulnom és onnan nem messze volt a kijárat. A rácshoz csúsztam, hogy kinézzek jár-e a környéken valaki, majd mikor nem láttam senkit, újra megfordultam és egy pillanat alatt kimásztam a folyosóra. Rendbe szedtem magam, majd mikor újra meggyőződtem arról, hogy nincs itt senki. Vissza akartam tekerni a csavarokat a helyére, mikor közeledő emberek beszélgetése ütötte meg a fülemet.

Leültem a székre, ami mellettem volt és gyorsan a kezembe vettem a papírokat, majd elkezdtem őket kitölteni. Milyen szerencse, ha az ember a mappájára tűzi csak a tollát.

Szerencsére nem is érdeklődtek afelől, hogy mit csinálok ott, ahol vagyok, így megvártam, míg kellő távolságba értek és befordultak az egyik sarkon. Gyorsan felpattantam, betekertem a csavarokat, majd úgy döntöttem végül kitöltöm a papírokat, amit lent a recepción adtak. Elvégre. Ha már itt vagyok, és esetleg akad valami meló, azzal csak jól járok, ha meg nem akarom elfogadni, mert olyanok a feltételek, hogy nem tudnék mellette másra koncentrálni, akkor rajtam áll, hogy mit csináljak. Szóval még ha lenne meló és beajánlanak sem muszáj elfogadnom a melót. Veszíteni valóm nincs. Semmi különöset nem kértek. Általános adatok, elérhetőség és a portfólió másolata. Szerencsére mindig csak másolattal járok ilyen helyekre és nem az eredetivel. Tehát le kell adni az anyagot magunkról. Milyen jó, hogy előrelátó néha az ember.

Mikor végeztem fogtam magam és elindultam, hogy megkeressem az irodát, amit lent mondtak. Szerencsére hamar megtaláltam. Kopogtam az ajtón, de nem szólt ki senki. Vártam egy kicsit majd még egyszer megpróbáltam, de még mindig semmi. Megpróbáltam benyitni, de az ajtó zárva volt. Hát jó. Akkor lent leadom a recepción a papírokat.

-          Szia! – mosolygott rám ismét a lány.

-          Szia! Visszajöttem, mert nem találtam fenn senkit, nekem viszont sietnem kellene.

-          Rendben van. Add csak ide az anyagodat és továbbítani fogom, megígérem. – nyúlt át a pult fölött és elvette a kezemben lévő kisebb stócot – Bizonyára csak kiszaladt az irodából, így amint visszaér, megmutatom neki amit hoztál és elmondom miért jöttél.

-          Köszönöm. – mosolyogtam rá - Most pedig megyek. Szia.

-          Szia. Szép napot!

-          Neked is. – mosolyogtam még mindig, majd elindultam kifelé.

Kellemes csalódást okozott a hely. Nem gondoltam volna, hogy majd ennyire barátságosan fogadnak. Azt hittem majd arrogánsan közlik velem, hogy mi jutott eszembe, hogy egy ilyen cégnél próbálkozzak én, a senki és inkább hazaküldenek. Egyre jobban tetszik nekem Svédország. Lehet, hogy Párizs után ideköltözöm.

Még elég korán volt, így elmentem bevásárolni a nap hátralévő részére. Fel kellett készülnöm, ugyanis ahogy Mr. Tökély menedzsere is említette, hosszú lesz még a mai nap. Besétáltam az első boltba, ami a közelben volt és egy rakat csokit vettem, meg kakaós tejet. Aztán átmentem a pékségbe, ahol beújítottam croissanokat és mindenféle finomságot. Mikor végeztem leültem egy padra és előkotortam egyet a sok közül, mert már kellően korgott a gyomrom. Ebben a nagy izgalomban megéhezik az ember. És kellő izgalomban volt részem…

Elővettem egy doboz kakaót is és nekiálltam elfogyasztani az ebédemet. Még mindig tartom azt a nézetemet, hogy Stockholm gyönyörű. És jobban esik az étel ilyen környezetben. Meg pláne azok után, ami a mai napon történt. Nem hiszem el, hogy képes voltam bemászni a szellőzőbe… De legalább lett pár szuper képem.

Ahogy nézelődtem, hirtelen ismerős alakok sétáltak a látókörömbe. Eric nevetve haladt a menedzsere mellett és nagyban nézelődött. Apró darabokat törtem a sütimből, és úgy rágcsáltam, miközben őt figyeltem. A parkban játszó gyerekeket nézte és nevetett. Hihetetlen aranyos volt! Előkaptam a gépemet és csináltam néhány fotót. Fel akartam állni, hogy még jobban tudjak alkotni, de elfelejtettem, hogy a kakaó az ölemben van és végig borult az egész a blúzomon és a nadrágomon. Elkezdtem szitkozódni és leraktam a gépet, majd kerítettem zsebkendőt, hogy egy kicsit segítsek a helyzeten, bár tudtam, hogy ezen mosás nélkül nem segíthetek kicsit sem. De azért próba szerencse.

Megfordultam és láttam amint Eric engem néz, és csak mosolyog. Felemelte a kezét és intett egyet köszönés képen. Tehát megismer és ez jó! Kíváncsi leszek meddig maradok meg az emlékezetében.

Elmosolyodtam és kissé félszegen, de visszaintettem. Eric Saade… Ha tudnád… Ha tudnál arról mit művelek… és nem… nem képzelődtél a mai napon, mikor a nevetést hallottad… Ha elmesélném neked mindezt, vagy őrültnek hinnél, vagy azt mondanád, hogy csúcs! Bár tőled kinézem azt, hogy lelkesen kérnéd, hogy meséljem még mit műveltem mióta Stockholmban vagyok és jókat nevetnél rajtam.

Fogtam a cuccaimat és elindultam hazafelé. Ericék nem messze tőlem haladtak és folyamatosan vissza- visszanézett. Na erre most mit mondjak? Vagy… mit jelent? Ennyire nevetséges vagyok, hogy jól meg kell őrizni a képet a fejében, hogy még nevethessen rajtam egy ideig? Bár Eric nem olyan, hogy kigúnyoljon, így nem hiszem, hogy emiatt nézeget. Hamarosan beszálltak egy autóba, majd elhajtottak én pedig folytattam utam hazáig. Felbattyogtam a lépcsőn. Nem volt kedvem a liftre várni, majd bevetődtem a szobába. Ami a hűtőbe kellett azt bepakoltam oda, majd leültem a gép elé és nem érdekelt a kakaófolt, de muszáj volt megírnom azt, ami ma történt.

Bepötyögtem, majd bevágódtam a fürdőszobába. Beáztattam a ruhámat, majd beálltam a zuhany alá. Élveztem, ahogy a meleg víz a zuhanyrózsából a testemre áramlik. Valahogy piszkosnak éreztem magam a sok mászkálástól és a kakaótól. Behunyt szemmel álltam a csobogó víz alá és azonnal a mai képek jelentek meg a szemem előtt. Ahogy Ericet fotózták. Amikor félmeztelenül állt. Nem bizarr, hogy a zuhany alatt ilyenekről fantáziálok? Na jó, inkább ezt most befejezem.

Kimásztam a kabinból, megtörölköztem és felöltöztem. Egyelőre csak laza otthoni cuccba, majd később öltözök át az esti bulira. A hajamat becsavartam egy törülközőbe, majd visszaültem a gépemhez. Már sárgával villogott egy ikon, ami jelezte, hogy üzenetet kaptam és ugyan ki más lenne, ha nem Becki?

Becki üzenete: Aztarézfányfütyülőbagolyhétfánfütyülőszivarvégit neki!!! O.o Nem hiszem el, hogy te tényleg az én barátnőm vagy! Büszke vagyok rád! És arra is, hogy ismerhetlek! *-*

Én: Szia Becki! :D

Nevetve ültem tovább a gép előtt és majdnem leborultam a székről, már az első mondatának a kisilabizálása után. Becki megint formában van. És viccesen nézhetek ki hajszárítás közben telipofával nevetve.

Becki üzenete: Tényleg képes voltál bemászni a szellőzőbe?

Én: Igen. J

Becki üzenete: Nem térek magamhoz! Komolyan! Mint a filmekben! Mission impossible! xD

Én: Pontosan xD Átcsaptam titkos ügynökbe.

Becki üzenete: És majd te is úgy fogsz bemutatkozni, mint James Bond? És bomlanak majd utánad a pasik! *-*

Én: Az aztán vicces lenne xD De el tudnám viselni! :D

Becki üzenete: Hallod! Ezek után lehet, hogy felkeres majd az FBI vagy a CIA, hogy állj be hozzájuk dolgozni teljesen titokban! Ááá, mekkora lenne!

Én: Becki xD Nem bírom. Már fáj a hasam! xDxD

Becki üzenete: És mi van, ha kapsz egy láthatatlanná tévő köpenyt is, hogy beosonhass mindenfelé! O.o Ígérd meg, hogyha kapsz egyet, akkor kipróbálhatom majd? *-*

Én: Nem biztos, hogy kapok majd rá engedélyt, hogy bárkinek is megmutassam.

Ha nem adja fel, akkor én is belemegyek a játékba.

Becki üzenete: Nem érdekel! Megmondom nekik, hogy én vagyok a legjobb barátnőd és kötelességednek érezted, hogy megmutasd nekem és ki is próbálhassam!

Én: Köszönöm! :D Tudtam, hogy számíthatok rád.

Becki üzenete: Mindig és mindenben. ;) Én leszek a legjobb esküvői tanú és koszorúslány a világon.

Én: Micsoda? o.O

Becki üzenete: Az esküvődön Mr. Hipermegakirály pasival.

Én: Ez Eric lenne? xD

Becki üzenete: Naná! Tudom, hogy bejössz neki és azért nézett annyira és a végén feleségül fog venni! Én fogom megszervezni az esküvőtöket.  Lesznek majd pónilovak, amikből egyre igényt tartok majd a végén, ugrálóvár, rengeteg gumicukor.

Én: Ez mind szép és jó, de nem gondolod, hogy ez inkább egy szülinapi zsúrra hajaz? xD

Becki üzenete: Hmm… Igaz! xD Majd még gondolkodom! De a pónilovat szeretném!

Én: Rendben van! xD Kapsz majd egy pónilovat :D Most pedig megyek és készülődök az estére.

Becki üzenete: Mi lesz este? :P

Én: Koncertre megyek. *-*

Erről jut eszembe! Utána kéne nézni, hogy milyen koncert lesz, meg konkrétan hol. Azonnal rá is kerestem a neten, s közben a kommentjeimet nézegettem, így hamarabb meg is tudtam mindent, minthogy megnéztem volna a keresés eredményét. Egy kommentelő írta a mai koncertet, hogy hol lesz és mikor, meg hogy ő is jön és én megyek-e. Azonnal reagáltam is neki, hogy mindenképpen ott a helyem!

Persze a mai események közül sem írtam le mindent, hiszen ha a kakaós incidenst elmeséltem volna, valószínűleg Eric, ha egyszer idebukkan, rögtön rájön, hogy én vagyok, aki írja az egészet. Ennél nagyobb lebuktatást saját magamnak pedig ki sem találhatnék.

Becki üzenete: Koncertre? Óóó! No fene! Csak nem kaptál V.I.P jegyet? :P

Én: Nem! Még nem, de elérem, hogy addig jussak^^ :D Remélem J Ez a következő tervem. A turnén pedig le sem fog tudni rázni magáról.

Becki üzenete: Helyes, helyes :P No menj közben, mert Mr. Tökély hiányolni fog :P Csini legyél ám *-*

Én: Az leszek xD :D Szia!

Becki üzenete: Jó szórakozást Mrs. Saade. ;)

Miután leléptem azonnal a szekrényemhez léptem és kikotortam néhány alkalmas ruhát. Semmi különös nem volt, csak egy farmerbe bújtam, lila fölsőbe és rákaptam egy kis fekete mellényt. Megpakoltam a táskámat csokival, fényképezőgéppel és a többi fontos cuccal. A kezembe vettem egy croissant, amit útközben majd megeszek, míg odaérek, aztán elindultam életem első Eric koncertje felé.

Ismét taxit fogtam, hogy odaérjek, és ne tévedjek el, majd szinte tátva maradt a szám a rengeteg ember láttán. Szerencsére külső helyszínen volt a koncert és így még én is bejutottam hosszas sorban állás után. Iszonyatosan nagy volt a tömeg és utánam még többen jöttek. Most örültem annak, hogy hamarabb ideértem és nem halasztgattam kezdés előttre a dolgokat. Nem sokkal később be is jutottam és próbáltam minél előrébb sétálni a színpadhoz, bár nem volt egyszerű, mert a sikítozó tini lányok majdnem eltapostak közben. Nem igazán voltam ennek a nagy tömegnek a híve, de ha ez kell, hogy Eric közelébe juthassak újra, akkor érte még ezt is átvészelem.

Még várnunk kellett egy ideig és már elképesztően sok ember gyűlt össze. Teljesen a színpad elé nem jutottam, de csak néhány sor volt előttem és ez így tökéletes. Lassan már nagyon sötét volt odakint. Jól elcsúszott a dolog, de így látványosabb lesz az tuti! Nagy showt várok Erictől. Biztosra veszem, hogy nem fog csalódást okozni!

Egyszer csak lekapcsolták a lámpákat a színpadon és minden sötétbe borult. Megszólalt a Made of pop zenéje. És néha egy-egy ütemre felvillantak a lámpák és láthattuk, ahogy meg megjelennek a csapat tagjai a hangszereik mögött és végül Eric is felbukkant a színpad elején, középen. A tömeg őrjöngésbe kezdett és próbáltam a lábamon maradni. Hihetetlen volt, ahogy az emberek megbolondultak körülöttem. Még jó, hogy már előkészítettem a gépemet és így magasba emeltem a kezem fotózni. Meg ahogy éppen sikerült… Kíváncsi leszek a végeredményre majd…

Az első szám után Eric megállt a színpad szélén és végig nézett rajtunk mosolyogva.

      -     Sziaaasztook! – kiabálta – Jól érzitek magatokat?

Az emberek egyszerre kiabálták, hogy igen. Velem együtt. Nem bírtam kihagyni, hiszen iszonyatosan jól érzem magam a rengeteg ember ellenére is.

      -    Akkor folytatódjon a show!!! – mondta, majd megszólalt a következő szám és sorra énekelte végig a dalait.

Mindegyiket vele együtt énekeltem és nem tudom, hogy a tömeg volt rám ilyen hatással, vagy Eric, de én is elkezdtem tombolni. Ugráltam, táncoltam, sikítottam és kiabáltam. Talán erre a megfelelő kifejezés az, hogy nem ismerek magamra.

-          Most pedig. – szólt hozzánk ismét Eric, mialatt a Break of dawn zenéje kezdett a háttérben szólni – Tudjátok melyik szám ez? – mutatott a háta mögé vigyorogva és nevetve hallgatta, ahogy mindenki kiabál egy hatalmas igent – És ugye ilyenkor mindig kérni szoktam egy kis segítséget tőletek. – mutatott most ránk - Ma viszont először szeretnék valakit megkeresni, ha megengeditek. – a színpad szélére sétált és mindenki csendben várta, hogy mit fog mondani, majd megszólalt – Azt szeretném tudni, hogy egy bizonyos személy itt van –e ma este közöttünk, és meg szeretném kérni arra, hogy jöjjön fel a színpadra, ha igen. – már mindenki izgatottan várta, hogy mit fog mondani Eric, és hogy ki lehet ez a lány, végül megszólalt - Kakaós lány, itt vagy ma velünk?

(Szerzői Ui: Ne utáljatok nagyon :$)