Sziasztok!
Már itt is vagyok az újabb fejezettel! :)
Remélem tetszeni fog nektek^^ Nagyon várom a véleményeiteket ám :):) Mindenre kíváncsi vagyok^^ Jó olvasást :)
Reggel… vagy délben a telefonom
csöngésére ébredtem. Nem akartam még kimászni az ágyból és iszonyatosan álmos
voltam és fáradt. A fejemre húztam a párnámat és próbáltam nem a dalszövegre
koncentrálni, de nem tudtam már tenni ellene, egy idő után elkezdtem dúdolni,
majd feladtam a versenyt és a készülékért nyúltam.
-
Ki vagy és mért zaklatsz egy alvó embert? – dörmögtem a
telefonba és visszazuhantam az ágyba.
-
Szia hugi. – hallottam nővérem vidám hangját a
túloldalról.
-
Elinor… szia. Mit akarsz?
-
Miért nem vetted fel tegnap a telefont?
Á, tehát ő volt az aki megzavarta
az estémet, Mr. Tökéllyel. Vagyis próbálta megzavarni, mert kinyomtam.
-
Mert… nem értem rá. – húztam egy párnát a fejem alá -
Egy bálban voltam.
-
Bálban? – nevetett – Te bálban?
Ennyire hihetetlen? Attól, hogy
valaki nem mindig csípi ki magát, hanem szeret melegítőben és pólóban
rohangálni még elmehet egy bálba. Mindenkiből lehet Hamupipőke, egy éjszakára…
de akár többre is.
-
Igen képzeld. Ééés Eric Saadeval táncoltam. – fordultam
a hátamra és újra a szemem előtt lebegett a kép.
Amint rám mosolyog és puszit kér
a táskáért, amint várja, hogy végre táncoljunk. Eszméletlen, hogy az előző
éjszaka tényleg megtörtént velem. Magamhoz öleltem a kispárnámat és hallottam a
zenét, újra éreztem kezének érintését a derekamon és csillogó szemeiben elvesztem
még így is, hogy csak a képzeletem élesztette újjá az előző éjszakát.
-
Akkor jó kis estéd lehetett. – zökkentett vissza a
valóságba Elinor, és hallottam a hangján, hogy nem teljesen hiszi el amit
mondtam.
-
Ha hiszed, ha nem, az volt. Hihetetlen jó kis éjszakám
volt. – vigyorogtam, mint a vadalma - De miért hívtál tegnap éjszaka?
-
Csak megszerettem volna kérdezni, hogy mennyi cukor
kell a muffinhoz.
Ez most ugye csak valami vicc és
mindjárt megjelenik Ashton Kutcher, hogy átvertek, majd a kezembe nyomnak egy
üveg pezsgőt. Csak emiatt keresett?
-
A muffinhoz. Ugye ezt most nem mondod komolyan? – már
készült kitörni belőlem a nevetés, de visszafogtam magam, mert nem akartam
bunkónak látszani.
-
De igen. – mondta a lehető legnagyobb természetességgel
- Nem volt netünk és nem tudtam ki az, aki tudhatja. Te voltál az egyetlen
gondolatom.
Ez azért vicces. Köszönöm Elinor
az ébresztőt… ennél poénosabb már nem is lehetett volna. Csak azért keresett,
hogy meg tudja mennyi cukor kell a süteménybe az éjszaka közepén. Édes istenem…
nem is a nővérem lenne, ha nem ilyesmik jutnának az eszébe. Kivel áldottak meg
engem… De egy az biztos… Már nagyon nehezen tudtam türtőztetni magam, hogy ne
kezdjek el röhögni.
-
Na de már mindegy is. Megoldottuk. – éreztem a hangján,
hogy mosolyog és büszke magára és arra a valakire akivel megoldották a cukor
problémát.
-
Akkor megnyugodtam. – fojtottam még mindig vissza a
nevetést – De ne haragudj, most mennem kell.
-
Rendben. Szia hugi.
-
Szia Elinor. – mondtam és már ki is nyomtam a telefont.
Azonnal elkezdtem szakadni a
nevetéstől és nem akartam elhinni, hogy ez tényleg igaz. Képes volt emiatt
felhívni, hogy mennyi cukor kell… Te jó ég! Elinor! Nem csalódtam benned!
Úgy döntöttem, ha már úgysem
hagytak aludni, kimászom az ágyból és nekikezdek a napnak. Összeszedtem a
cuccaimat, amik szükségesek lehetnek a holnapi nap folyamán, hogy meglegyen a
jó álcám a cégénél, majd mire végeztem már kellőképpen jelzett a gyomrom, hogy
valamit kéne bele raknom, így felöltöztem és lesétáltam a közelben lévő pékséghez.
Vettem néhány illatosan friss és ropogós péksütit, majd visszamentem a
szobámba, és egy bögre kakaóval megspékelve a dolgokat leültem az asztalhoz és
bekapcsoltam a laptopomat. Igen, kakaót hoztam magammal, mert nem bírom ki
nélküle. Nagy kakaó mániás vagyok és az ilyen sütikhez sosem hiányozhat.
Bejelentkeztem a blogomra és
meglepődve vettem tudomásul, hogy előző éjszakai irományom igen nagy
népszerűségnek örvendett.
Becki üzenete: Már lassan népszerűbb leszel, mint maga Mr. Saade xD
Pattant fel szinte azonnal elém a
jól ismert chat ablak.
Én: Ahhoz nem elég kockás a hasam… xD *-*
Becki üzenete:… ááxD Most sikerült leköpnöm a monitoromat szörppel!
xD Ez a te hibád! Gyere ide és adjál neki gyógypuszit L xD
Én: Idióta! xD Inkább takarítsad lefelé és ne nekem írogass! :D
Becki üzenete: Te… szerinted nem fog éjszaka bosszút állni a gép,
amiért ezt tettem vele? Mert ha igen… akkor már most megadom neki a címedet…
Én: Beckiiiiiiiii xD
Becki üzenete: Éjszaka odaáll fölém és belém ülteti a winchestert…
O.o
Nem bírom! A mai napon halálra
fogom röhögni magam úgy érzem. A szomszéd szoba lakói már biztos idiótának
hisznek, hogy megállás nélkül csak nevetek.
Becki üzenete: De most komolyan na xD
Én: Hozzám mindjárt a recepcióról jönnek fel, hogy a nevetésemmel
zavarom a lakók nyugalmát. xD
Becki üzenete: Mekkora lenne már! Kiraknak az épület elé, mert túl
sokat nevettél xDxD És benne lesz a rendőrségi aktádban is vigyázz. xD
Én: Basszus! Pont ettől féltem! :-/ De remélem Mr. Tökélyt teszik
mellém a börtönben, mert túl szexi volt. xD
Becki üzenete: xDxD Akkor nem lennél ellene a cellalétnek xD
Én: Nem bizony *-*
Becki üzenete: xD Ugye tudod, hogyha valaki olvasná a
beszélgetésünket, jót röhögne rajtunk?
Én: xD Igen…xD Addig örülj, míg ezeket a beszélgetéseket nem teszem
közzé a blogomon:P
Becki üzenete: :O Azt próbáld meg :O xD Utánad megyek és rád
uszítom a legveszélyesebb fenevadat, akivel valaha találkoztál.
Én: Kit? Vagy mit?
Becki üzenete: Az Eric mumust!
Én: :O Akkor már teszem is fel a netre!!! Várj egy percet…
Becki üzenete: Hé O.o Ugye most nem azt csinálod amire gondolok? Ha
meglátom a blogodon a beszélgetésünket felülök az első stockholmi gépre és nem
szabadulsz meg tőlem. És csak mondta… és mondta… én meg csak ültem a gép előtt
és röhögtem. Imádom Beckit és az idióta ötleteit. Ő a legjobb barátnőm és ő is
marad, úgy érzem. Remélem ő is így gondolja. Senki mással soha nem értettük meg
egymást ilyen jól, mint vele.
Én: Na jó :D Most az egyszer megkegyelmezek és nem teszem közzé a
dolgot, de legközelebb nem úszod meg ;)
Becki üzenete: Úgyse mered :P
Én: Nem-e? :D Majd meglátjuk:P Már húzom a strigulákat Eric
kockáin, és nem sok lehetőséged maradt. xD
Becki üzenet: Hmm… xD Visszavonni nem lehet?
Én: Esélytelen … és legalább sűrűn kerülök kapcsolatba a hasával xD
Becki üzenete: Nem volt elég mikor hozzásimultál? xD
Én: xD Nem…xD
Még nagyon hosszú ideig ültünk és
beszélgettünk, miközben én gondosan elterveltem mindent a másnapi akciómra. Aztán
a blogomat szerkesztgettem és sikerült chat ablakot is létrehoznom, ahová már
most nagyon sokan írtak és nem győztem válaszolni a kérdésekre és a sok
kommentárra, amit kaptam.
Már igencsak estére járt, mikor
elköszöntünk Beckivel és úgy döntöttem elmegyek és sétálok egyet az éjszakai
Stockholm utcáin és csinálok rengeteg képet. Felkaptam a kistáskámat, majd meg
sem álltam az első parkig, ami a közelemben volt. Elképesztő látvány nyújtott
az egész város. Csodálatos volt. Lehet, hogy sok mindent megbántam már az
életemben, de azt, hogy idejöttem sosem fogom. Azt hiszem, Párizs után ez a
város az ahol el tudnám képzelni az életemet. Mondjuk egy olyan férjjel, mint
Eric… Na jó, ezt inkább most befejezem, mert nem fog semmi jó kisülni abból, ha
én most itt elkezdek fantáziálgatni.
Még egy két órát kint voltam a szabadban
és a gép memóriáját töltöttem meg a fotókkal, aztán visszatértem az ideiglenes
szállásomra és eltettem magam másnapra. Reggel már korán kelnem kellett, mert
időben oda kell, hogy érjek a divatházba. Szinte meg sem szólalt az ébresztő én
már ugrottam is ki az ágyból.
Összeszedtem a holmimat,
felöltöztem alkalomhoz illően. Nem fekete szoknya fehér blúz összeállítást
húztam magamra, csak éppen jobban kiöltöztem, mint szoktam. Ráadásul magas
sarkút vettem föl, ami nálam nagyon, nagyon ritka. Felkaptam a mappámat, a
kistáskámat, a napszemüvegemet a fejemre tettem és már indultam is. Fogtam egy
taxit és azonnal odavitettem magam a megfelelő helyre.
Megálltam előtte és majdhogynem
tátva maradt a szám a hatalmas épület láttán. Aztán nagy levegőt vettem és
megtettem az első lépéseket befelé. A cipőm sarkának a kopogását hallottam
csak, ahogy haladtam felfelé a lépcsőn, mert annyira dobogott a szívem és a
kezem is remegett a mappán. Megálltam, hogy kinyissam az ajtót, mikor szemből
valaki kirontott bősz telefonálása közben és kivert mindent a kezemből. De meg
sem állt, csak ment tovább.
-
Kösz szépen! Rendes vagy. – szóltam utána, mire
megfordult megrántotta a vállát, mosolygott egyet és folytatta útját.
-
Várj segítek. – lépett valaki mellém.
-
Nem szükséges. – szedtem össze a papírokat a földről.
-
Ezek a te munkáid? – kérdezte, mikor meglátott néhány
képet, ami az iskolában készített ruháimról mutatta meg hogyan is néztek ki.
-
Igen. Párizsban tanulok divattervezést.
-
Nagyon klasszak.
-
Köszi. – álltunk fel és a kezembe adta amit
összekapart, hogy segítsen.
Ekkor láttam csak meg, hogy ki
az. Ő állt velem szemben. Mr. Tökéletes.
-
Eric, gyere mert már így is késésben vagyunk.
-
De nem miattam… - jegyezte meg a fazonnak és utána
indult, majd visszafordult hozzám menet közben, rám mosolygott és intett egyet.
Vajon felismert? Áh, biztos nem
emlékszik már egy kis senkire, akinek nekiütközött a repülőtéren. Vagyis, aki
nekiütközött a repülőtéren. Vagyis… Na mindegy. A lényeg, hogy összeütköztünk
és kész.
Rendbe szedtem magam,
megigazgattam a papírjaimat és gyorsan besétáltam az épületbe én is, hogy el ne
tűnjenek még véletlenül se. A hatalmas recepciós pultnál ült néhány fiatal nő
és férfi akik telefonáltak, vagy az érkező emberekkel kommunikáltak, mint
például Ericék.
-
Jó napot kívánok. – sétáltam oda én is.
-
Jó napot, szia. Miben segíthetek? – meglepően kedves
volt a lány, aki velem szemben ült.
-
Behoztam a portfóliómat és arról szeretnék érdeklődni,
hogy esetleg lenne-e lehetőség nálatok nyári gyakorlatra, vagy bármi munkára.
-
Ebben én nem tudok neked segíteni, viszont azt meg
tudom mondani, hogy ki tud. Adok neked egy papírt. – fordult el a székkel és
leemelt egy iratot maga mögül a polcról – Menj fel a második emeletre, ezt
töltsd ki és ezzel együtt keresd Ms. Kronwoolt. Ő tud neked segíteni mindenben.
– mosolygott rám – Itt a folyosó végén találod a liftet, amivel rögtön oda
juthatsz.
-
Köszönöm szépen. – mosolyogtam én is, majd elindultam
arra amerre ő mondta.
Mit ad isten, Eric és kis csapata
is pont a liftet várták. Vajon beférek még melléjük? Eszem ágában sincs,
megkeresni azt a nőt, akit mondtak. Követem Ericéket és valahogy készítek én is
fotókat az esti beszámolómhoz. Bár nagyon kedvesen fogadtak meg minden, de nem
azért jöttem, hogy tényleg itt dolgozzak, hanem hogy ezt a fess fiatalembert
megnézzem ma is alaposan magamnak.
Megálltam mögöttük, és mikor
nyílt a lift rögtön beszálltam utánuk. Nem is mertem rájuk nézni, de a szemem
sarkából láttam, hogy Eric rám-rám néz. Aztán kiszálltak a liftből és én is
elindultam, de lemaradtam mögöttük, mintha keresnék valamit. Felemeltem a
papírt amit adtak, mintha arra lenne felírva mondjuk egy név, akit keresnem
kell, és mikor megálltak az egyik ajtó előtt és bementek én is megálltam és
visszafordultam.
Na most mit csináljak? Ültem le
az egyik székre, ami a folyosón volt elhelyezve. Körbe néztem a falakon, a
bútorokon, majd megakadt a szemem a szellőzőnyíláson. Neeem! Ezt nem
csinálhatom! Azonnal eszembe jutottak a kémfilmek, amikben bemásznak és onnan
figyelik meg a személyt, akire ráállították őket. De végül is… De miért is ne?
Hm… Igazából egy okot sem tudtam felsorolni annak érdekében, hogy ne tegyem
meg, ami eszembe jutott. Egyszer élünk! Azért jöttem, hogy éljek egy kicsit és
kémkedjek Eric után. Hát most eljött az ideje a dolognak. Eddig nem nagyon
kellett ilyesmikre vetemednem, de most eljött ez az alkalom is. RiceAngel nem
csak blogot vezet, hanem be is áll kémnek.
Felálltam és körbe néztem. Sehol
sem járkált senki. Ez volt a szerencsém. A tolltartómban volt egy
szemöldökcsipesz, azzal leszedtem a csavarokat, majd minden holmimmal együtt
gyorsan bemásztam, míg észre nem vesznek. A cipőmet a kezembe vettem, a táskám
füle a számban lógott és megindultam, ám egy gondolat megfagyasztotta bennem a
vért. Mi van akkor, ha be van kamerázva a hely? Na most már mindegy. Nem
fordulok vissza. Bár nem láttam egyetlen kamerát sem a folyosókon. Elindultam
előre, majd megálltam és hallgatóztam hátha jön valami nesz, hogy merre is
menjek. Aztán mázlimra Eric hangosan felnevetett valamin és így már meg is volt
az irány. Próbáltam nem zajt csapni, ezért úgy döntöttem a gépemen kívül minden
mást lerakok, azon a ponton ahol most vagyok. Azt hiszem a saját magam dolgát
is megkönnyítem ezzel igencsak.
Életemben nem gondoltam volna,
hogy én majd egyszer ilyen helyeken fogok mászkálni. Azt az eget! Ezt elmesélem
Beckinek és nem fogja elhinni! Ezek után tényleg őrültnek fog hívni.
Mikor egyre közelebbről hallottam
a hangokat, lassítottam és még óvatosabban araszoltam előre, végül a rácsokon
keresztül megláttam azt, amit szerettem volna.
Eric épp egy paraván előtt állt…
pózolt, miközben őt bőszen fotózták. Amint megpillantottam a gép majdnem
kirepült a kezemből a látványtól és épp csak sikerült megfognom.
-
Mi volt ez? – szólalt meg Eric odalent rögtön.
Hogy a fene egyen meg, hogy ilyen
jó füled van!
-
Nem tudom. Biztos csak odakint zörgött valaki. Folytassuk.
-
Oké. – mondta Eric és már el is sétált a fotós mellől.
Vajon most öltözködni készül,
vagy sminkelik, vagy mi lesz? És pillanatokon belül rájöttem arra, hogy az első
gondolatom volt a helyes és Eric nekiállt vetkőzni. Hatalmasat nyeltem, mikor
ott állt lent egy száll alsónadrágban és most már nem csak fényképem láthattam
kidolgozott felsőtestét. Te SzentSaadeÚristen! Úgy éreztem mentem lefolyok a
rácsok közötti apró résen és majd Eric moshat fel odalent. Ekkor viszont észbe
kaptam, hogy nem hiába van nálam az a fényképezőgép és bőszen elkezdtem
kattogtatni. Azt hiszem, azért lesznek olyan fotók, melyeket nem teszek
nyilvánosságra.
Eric sorra váltogatta a ruhákat
és én már lassan kezdtem elveszteni az önkontrollt és megfordult a fejemben,
hogy lemegyek és rávetem magam. Úgy megölelgettem volna. Folyamatosan nevetett
és mosolygott, az én szívem meg ezerrel vert. Lehet őt nem szeretni?
Egyszer csak elkezdett
iszonyatosan nevetni, majd pofákat vágott, és mint a súlyemelők befeszített és
úgy csinált, mint aki erőlködik is hozzá. Odalent mindenki nevetni kezdett és
ekkor jött az a baklövés, hogy megfeledkeztem önmagamról és én is elnevettem
magam.
-
Hallottátok? – szólalt meg ismét Eric, majd mindenki
elhallgatott körülötte.
Sziia!
VálaszTörlésHát öcsém én ezen a Beckien mindig behalok milyen szólásai vannak már xD...meg Eric nem hiszem már el hogy nem ismeri fel pff hogy lehet ilyen aztaaa de jó teste lehetett el is képzeltem na meg a szellőzős rész még hogy kémkedig Eric után bár hmmm én is megtettem volna xD Na de reméljük nem bukik le mert abból nagy baj lenne:// Remélem sietsz a következővel
Csók:StellaMalone18
Sziaa! :D
TörlésxDxD Igen... Becki aztán megmondja xD :D Nem hiába nézegette ő annyira... :P :D xD Ne is mondd... én is elképzeltem ahogy ott öltözködik *-* :DxD meglátjuk mi lesz a sorsa ;) :D Igyekszem a folytatást minél hamarabb hozni ;);)
Szia! Nagyon, de nagyon tetszett... Huuuuu egyszeruen fantasztiiusan irod le a torteneseket, ez az egyik dolog, amiert imadom a blogod. Sok tortenetben azt szeretem a leginkabb, hogy reszletesen irjak le egy-egy szereplo eszmefuttatasat, ahogyan te is... Most pedig elarultam az egyik okot, amiert szeretem olvasni a torteneted. :-) Mar nagyon varom a kovetkezo fejezetet, igaz csak teganap kaptuk vissza a netet, igy elolvastam azokat a fejezeteker, amikrol lemaradtam... Mind fantasztiks volt.:-) Siess a kov.fejezettel, legysziii. :-P xoxo Leila
VálaszTörlésSzia! :D
TörlésEnnek nagyon örülök^^ :D Köszönöm a kommentedet és igyekszem a fejezettel ;) :D Nem tudom hogy fogok haladni, mert a több történetemet is írom most már végre^^ De ha minden jól megy, akkor maximum holnap már jön az új rész ;)