4. Fejezet - Masquerade

 Sziasztok!

Tudom iszonyatosan nagy szünet volt a két rész között, csak annyi munkám volt, hogy nem volt időm írni, de most már itt a nyár és folytatódik az Eric projekt és míg véget nem ér, nincs megállás ;)

Remélem tetszeni fog nektek a rész és kapok véleményeket, pipákat^^ Jó olvasást^^

Másnap reggel feltöltöttem a fényképezőgépemről minden fotót, amit készítettem, hogy tuti ami tuti legyen minél több helyem a képeknek. Megreggeliztem, majd elindultam, hogy bejárjam Stockholm utcáit. A város maga elképesztő és még mindig alig hiszem el, hogy képes voltam ebbe az egészbe belevágni. Talán joggal merült fel a kérdés a családi beszélgetés alatt: Megőrültél? De én meg joggal mondom, hogy: Igen, meg! Néha kicsit őrültnek is kell lenni, hogy igazán élvezhessük az életet nem igaz? Rengeteg dolog volt már amibe nem mertem belevágni, mert mi lesz akkor ha? És mi van akkor ha? Ha úgy lesz, akkor úgy lesz, ha nem, nem. Meg kell ragadni a lehetőségeket, és ha megtehetem, amit kitaláltam, akkor miért ne vágnék bele? Őrült vagyok, és élvezem!

Sorra szeltem az utcákat, és sétáltam át hidakon. A víz adta párás levegő… a kis utcák… a házak. Hihetetlen élményt nyújtott ez az egész, és ha a tervem fuccsba is dől, már a látvány miatt megérte ide eljönni. A hangulat teljesen magával ragadott. Sok országban jártam már, és mindegyik más. A görögöknél, az olaszoknál, a franciáknál… és itt a svédeknél is. Teljesen más az egész. Elvégre mondjuk az emberek temperamentuma is totálisan különbözik országról, országra. De így a jó nem? Hogy különbözőek vagyunk.

Ahogy nézelődtem és haladtam a kirakatok előtt, meg akadt a szemem egy plakáton. A dátum ma estére szólt és Eric neve volt feltűntetve, mint vendég fellépő. A cím pedig „Masquerade”. Egy jótékonysági álarcos bál lesz. Ott a helyem, ez már tuti! Ha törik, ha szakad, el kell mennem. Elvégre ezért jöttem ide, nem? Hogy mindenhol ott legyek ahol Eric is ott van.

Felírtam a füzetembe a pontos címet és a kezdés időpontját biztosra, hogy még véletlenül se felejtsem el, vagy kételkedjem abban, hogy biztos jót jegyeztem-e meg. A mai programom kezdete: este nyolc óra. Addigra el kell készülnöm és kerítenem kell valami alkalmas ruhát. De nincs semmim, ami jó lenne egy ilyen bálra. Nem készültem ilyesmire. A fene sem gondolta, hogy ilyen alkalomra és kellene hozni valamit. Bár nem is nagyon tudtam volna mit, úgyhogy most épp itt lesz az ideje beújítani valami igazán elegánst.

Nagyot sóhajtottam és megnéztem a kirakatban lévő ruhákat és felcsillant a szemem. Mit ad isten pont egy alkalomhoz illő üzlet volt. A plakát elterelte a figyelmem és eddig fel sem tűnt. Elraktam a füzetemet a táskámba és már be is léptem az ajtón. Odabent mindenfelé szebbnél szebb ruha és cipő várta a vásárlót, a falon pedig sorban maszkok voltak elhelyezve. Mivel bál lesz ezért, hogy elvegyüljek, keresek valami csini báli ruhát. Szerencsére bőven futja a keretemből és legalább lesz egy ruhám innen, Svédországból. Viszonylag gyorsan találtam magamnak egy kék organza ruhát. Pánt nélküli volt, mellnél redőzve és a csípőig a testhez tapadt. A szoknya lágyan omlott a földre, az alja pedig össze volt kicsit húzva. Elsőre megtetszett és beleszerettem. Ritkán van nálam ilyen, de akkor nagyon. Akkor hajthatatlan vagyok a mellől, amit találtam. Kerestem egy álarcot is hozzá, cipőt és már mentem is fizetni. El sem tudom mondani mennyire boldog voltam attól, hogy ez összejött.

Amint fizettem, már rohantam is a szállásom felé, hogy elkezdhessek készülődni. Közben azon agyaltam, hogy nem fogom részletesen elmesélni a blogon, hogy milyen ruhám volt. Elég, ha csak egy keveset tudnak mindenről, mert nem akarom, hogy hamar lebukjak. Ha most konkrétan elmesélném, milyen volt a hajam, a ruhámnak hogy álltak a redői, valószínűleg már azonnal megtalálna valaki, akit nem szeretnék. Jó még nekem inkognítóban egy ideig. Teljesen jó…

Útközben megálltam égy pékségnél és vettem néhány finomságot, aztán amint visszaértem berontottam a szobámba és benyomtam a gépem, hogy amíg előkészítem, ami kell, addig felálljon a rendszer. A ruhámat felakasztottam az ajtóra, majd előkotortam a sminkjeimet, amit csak nagyon ritkán használok, valamint a hajsütővasamat, hogy egy kis formát adjak az egésznek. Hosszú hajamat kivasaltam, majd rávetettem magam az ágyra és megnéztem kaptam-e bármilyen jelzést.

Úgy döntöttem a ma esti bálról, csak feltöltöm a plakát képet és odaírom, hogy ott leszek. Pár perc elteltével jött is a kommentálás, hogy „Persze, egy ilyen helyre be sem fognak engedni.” És a másik verzió: „Úristen, de jó neked, hogy Eric közelében lehetsz! *-* úgy irigyellek *-*” Jót derültem az olvasásuk alatt, de nem akartam sokáig pepecselni.

Legurultam az ágyról és a tükör fölé hajoltam, hogy felkenjek magamra egy kis sminket. Mindez annyiból állt volna, hogy egy kis szemceruzát használok, majd szempillaspirált, de mielőtt nekiláthattam volna, a gépen hangos csipogás jelezte, hogy valaki üzenetet írt és ilyenkor sosem bírom ki, hogy ne nézzem meg azonnal. Így hát visszamásztam az ágyra és nagy betűkkel ennyit olvashattam:

Becki üzenete: HELLO MRS. SAADEEEE :D

Én: Szia Becki :D

Nem is az én lökött barátnőm lenne, ha nem így kezdte volna a beszélgetést.

Becki üzenete: Na milyen volt az első estéd Mr. Tökély országában? Mondd, hogy már kitaláltad hogyan találkozol vele legközelebb. :P

Én: Már kitaláltam hogyan találkozok vele legközelebb.

Becki üzenete: :O O.o Tudtam én, hogy nem kell téged félteni.

Ezen most hangosan felnevettem. Szinte hallottam és láttam magam előtt, ahogyan lereagálja a beszélgetésünket. Ezer éve ismerem már és semmi sem lep meg. De úgy látszik, őt még van, ami igen.

Én: Ki mondta, hogy kell? :P

Becki üzenete: Na meséljél csak anyucinak :D

Én: :D:D Ma este lesz egy bál. Ott fog fellépni és megyek én is. Jótékonysági, tehát bárki mehet. Gondolom Eric jó fogás volt, ahhoz hogy még több embert vonzzanak. :D

Becki üzenete: Igen. Hülyeség lett volna kihagyni ezt a lehetőséget. :D És mit viszel jótékonykodni?

Én: Mivel mást nem nagyon tudok adni, így egy csekket kitöltök. J

Becki üzenete: Mondtam már, hogy büszke vagyok rád? Hajszolod a saját kis elképzeléseidet és közben még segítesz is embereknek^^ Csúcs kis csaj vagy :D

Mindaddig még meg is hatódtam, amíg be nem lőtte a csúcs kis csaj szöveget a végére. Imádom ezt a nőszemélyt és nem tudom mi lenne velem nélküle.

Becki üzenete: Na, de nem is zargatlak tovább. Úgy észlelem elfoglalt vagy :D Rittyentsd ki magad ám rendesen Mr. Elbűvölően tökéletes uraságnak. ;) Rád néz majd és azonnal kiszaladnak a lábai alóla. (ezt most elképzeltem, ahogy megpillant és a két lába elszalad, a törzse meg ott marad a levegőben xD )

Én: xD Idióta! Na menjél már xD Feltartasz!!! :D:D

Becki üzenete: Szia :P Aztán minden kis piszkos részletet kérek ám ;)

Én: Rendben van :D Szia.

Hanyatt fordultam az ágyon és még mindig fogtam a hasam a nevetéstől. Az hiszem ez a nap is jó lesz! Bár… nem is kételkedhettem abban, hogy nem lesz az, hiszen Stockholmban csak jó dolog érhet. Bárki bármit mondd… én így gondolom és így is lesz.

Felpattantam és visszaálltam a tükör elé. Úgy döntöttem egy kicsit jobban kifestem magam, hiszen egyszer van ilyen alkalom az ember életében. És amúgy is álarcos bál lesz. A kék ruhám meg megérdemli, hogy a viselője is jól nézzen ki. A végeredménnyel még én is meg voltam elégedve. Nem túl sok. Éppen jó. A hajamba is csináltam néhány kósza hullámos tincset, majd magamra öltöttem a báli ruhámat. Belebújtam a cipőmbe és felemeltem a maszkot az arcom elé. Még sosem láttam magam ilyennek. Mondhatni… jól néztem ki. Mintha nem is én lennék. Mintha kicseréltek volna. Készítettem magamról egy képet, hogy megörökítsem a külsőmet, de csak azért, hogy ha kérdezik, akkor meg tudjam mutatni, hogy ilyen is voltam. A blog ebből a képből nem fog látni. Max Becki, meg az otthoniak ha kíváncsiak.

Megírtam a korábban említett csekket, felkaptam a táskámat és elindultam a címre, amit felírtam a füzetembe. Úgy döntöttem jobb, ha fogok egy taxit és nem gyalogolok végig díszszerelésben az egész városon. Így megmondtam a címet és pár perc alatt oda is értünk. Legalább kérdezősködnöm sem kellett. Viszont most hamarabb ott voltam, mint kellett volna. Mondjuk csak egy fél órával, de még nem nagyon tolongott senki sem, hogy bejuthasson. Az ajtóban viszont már álltak. Ők voltak a vendégváró emberek. Illedelmesen köszöntem, felírták a nevem, odaadtam a csekket, megköszönték, hogy eljöttem és jó szórakozást kívántak. Ha tudnák, hogy milyen jól fogok szórakozni.

-          Őhm, elnézést. – léptem vissza.

-          Tessék kisasszony.

-          Fotózni lehet a rendezvény alatt?

-          Természetesen. – mosolygott rám a fiatal srác, aki már az előbb is nagyon udvarias volt.

-          Köszönöm.

Csak bólintott egyet mosolyogva és én visszamentem a terembe. Hatalmas hely volt, és úgy döntöttem csinálok pár képet, amíg nem érnek ide az emberek. Elkezdtem kattogtatni és észre sem vettem, hogy közben jönnek-mennek körülöttem. Már csak arra lettem figyelmes, mikor megszólalt egy hangszer a színpadon. Azonnal odafordultam és majdnem tátva maradt a szám. Eric és a csapata próbáltak odafent éppen. Fogtam a gépet és készítettem néhány képet róluk. Szerencsére pont olyan helyen álltam, hogy nem voltam feltűnő, így nem vettek észre és nem szóltak rám, hogy esetleg nem szabad fotózni. Ilyen képeim csak nekem lesznek, az tuti!

Időközben elkezdett megtelni a terem és egy idő után már rettentő sokan voltunk. Majd kijött egy ember a színpadra, köszöntött minket és felkonferálta Ericet.

Istenem! Leírhatatlan, hogy milyen őt először színpadon látni élőben. Jó, már sikerült beleütköznöm, de az más volt. Most abban a közegben van, amit imád és szeret csinálni. Szinte sugárzott róla a magabiztosság és a szeretet. A mosolya pedig… Nem csak képen, de a valóságban is hihetetlenül magával ragadó. Atyaég… Ha tudnád Eric, hogy milyen hatással vagy rám, szerintem igencsak meglepődnél ám.

Újra elővettem a gépemet és folyamatosan készítettem a képeket. Közben pedig minden dalt Erickel együtt énekeltem. Imádom minden számát és kívülről fújom a szövegüket. Igazából nem is tudom hány dalt énekelt el és meddig volt színpadon, mert annyira elragadott ez az egész. Ha ezt elmesélem a neten! Nem fogják elhinni! Eddig se nagyon akarták, de ezek után meg még inkább! Bár erről biztos, hogy fognak megjelenni cikkek és akkor talán nyerek magamnak még több olyan embert, aki elhiszi amit mondok. Talán…

Eric ahogy végzett elmondta, köszöni, hogy itt lehetett és ma este megtáncoltat mindenkit.

Mindenkit? Komolyan gondoltad te ezt Eric? Meglátjuk hogy fogod bírni. Mindenesetre a sok sikítozó tini lányból csak nagyon kevés van itt. Hál’ Istennek… A többit bizonyára nem engedték be, mert csak Eric miatt jöttek volna elájulni a színpad előtt. Mondjuk én is hasonló dolgok miatt jöttem, de nem csak úgy be akartam surranni, hanem jótékonykodtam is, ha már elvégre egy jótékonysági bálról van szó, nemde?

Táncolás közben a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt, hiába próbáltam ellenkezni, és ha már egyszer élünk… Ennyitől nem lesz bajom. És elvégre is! Stockholmban vagyok, az ég szerelmére! Eric Saade itt van tőlem egy karnyújtásnyira. Kell ennél több?

Ha őszinte szeretnék lenni többet is el tudnék képzelni, mint hogy karnyújtásnyira legyen, de ezt inkább nem részletezném.

Már csak egyetlen kérdésem maradt. Hova tettem le a táskámat? Atyaég! Hogy lehetek ennyire idióta? Meg kell találnom! Mindenem benne van a fényképezőmön kívül.

Azonnal elindultam megkeresni, de hirtelen egy kéz visszatartott.

-          Miért rohan úgy kiskegyed, mikor bál van?

Megfordultam és egy maszkos férfi állt velem szemben.

-          Nem találom a táskámat és nagyon fontos, ho… - ekkor jöttem rá, hogy ki is áll velem szemben, mert csak most vette le az álarcát – Te… Szent Saade Úristen.

Erre ő csak nevetni kezdett, majd mikor magamhoz tértem akkor jöttem rá mit is mondtam.

-          Ezt kimondtam hangosan ugye? – néztem rá úgy, hogy közben azt éreztem mentem elsüllyedek a föld alá.

Bár lehet, hogy már nem lepődik meg semmin és ennél cifrábbakat is hallott már. Végtére is, ha azt nézzük ebben semmi rossz nem volt. Csak maximum nekem volt égő kicsit… De már megszokhattuk… Illetve, jobb lesz, ha mindenki hozzászokik. Néha csinálok égő dolgokat.

-          Igen. – bólogatott és még mindig nevetett –Na, de mi a helyzet avval a táskával?

-          Nem találom és minden fontos iratom benne van.

-          Hát akkor keressük meg. – fogta meg a kezem és elindultunk a tömegben.

A szívem eszeveszett kalapálásba kezdett és nem akartam elhinni, hogy Eric Saade fogja a kezem és segít megkeresni a táskámat. Egy ember, akinek több százezer… millió rajongója van, az én kis egyszerű kezemet fogja és segít. Sokszor nem is gondolnánk, hogy akik számunkra sztárok, mennyire ugyanolyan emberek, mint mi. Csak éppenséggel tudnak valamit, amivel kitűnhetnek a tömegből.

      -     Várjunk… ez így nem lesz jó. – állt meg hirtelen és éppen csak sikerült megállnom mögötte.

      -      Miért?

Nem tudtam elképzelni mi történt és már totál megijedtem, hogy nem vettem észre és ráléptem a lábára, vagy valami illetlen dolgot hoztam össze akaratom ellenére.

-          Egy feltétellel segítek. – emelte magasba a mutatóujját.

-          Mégpedig? – kezdek félni…

-          Ha utána táncolsz velem. – villantotta rám hófehér fogsorát, aminek sosem tudtam ellenállni – Mondtam, hogy ma este mindenkit megtáncoltatok.

-          Ezer örömmel táncolok veled. – mosolyodtam el.

-          Akkor menjünk.

Kifaggatott merre jártam a teremben és minden zugot átnéztünk. A maszk még rajtam volt, mert nem akartam levenni. Bár sminkben nem is biztos, hogy megismert volna előző találkánk után, de az is lehet, hogy egy ilyen kis senkire nem is emlékszik. Nem hiszem, hogy pont én maradtam volna meg az emlékezetében. Bár nem biztos, hogy éppen szokványos dolog nála, hogy összeütközik a reptéren idegen fiatal lányokkal.

El sem hiszem, hogy Eric Saade segít megkeresni a táskámat, amit az én hülyeségem miatt nem találok.

-          Hát ez így nem lesz meg. Már csak egy dolgot tehetünk.

-          Mit? – néztem rá értetlenül.

-          Hogy is néz ki a táskád?

Elmondtam neki részletesen a holmi kinézetét, mire ő fogta magát és felállt az egyik székre. Tudtam, hogy a maga feje után megy, meg ilyenek. De most… most…mire készül?