10. Fejezet - Vajon miért pont én?

Sziasztok! :)

Meghoztam a folytatást :) Bocsánat, hogy ilyen sokára, csak mostanában egy csomó dolgom akadt :-/

De igyekszem hozni a részeket ahogy tudom^^

Köszönöm a véleményeket és a pipákat és nagyon remélem továbbra is megtartjátok ezt a jó szokásotokat^^ :D:D

Remélem tetszeni fog a rész ;)

Nem akartam megvárni, míg abbamarad a hívás mielőtt fogadom azt, így megnyomtam az apró zöld gombot és beleszóltam a készülékbe.

-          Igen?

-          Jó napot kívánok. Ms. Kronwool vagyok a divatházból. Megkaptam a papírjait, Ms. Diélia. – igen… a félig görög származásomnak köszönhetően nem egy szokványos vezetéknevem van – És lenne egy munka az ön számára. Be tudna jönni az irodába holnap reggel?

-          Jó napot Ms. Kronwool. Igen. Mindenképpen ott leszek holnap reggel.

-          Ennek örülök. – hallottam a hangján, hogy mosolyog – Akkor holnap reggel találkozunk. Viszontlátásra.

-          Viszontlátásra.

Eltettem a mobilomat. Hirtelen döbbenetemben még azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen munkáról lenne szó, vagy éppen, hogy konkrétan mikorra kell mennem. Sőt… még meglepődni sem volt időm olyan gyorsan lerendezte a dolgokat… De… Már mindegy… Vissza nem hívom, mert reggel úgyis megtudok mindent. Addig meg próbálok nem ezen agyalni egész éjjel. Úgyis meg kell írnom a blogra egy két dolgot, ami mostanában történt. Főleg a Drewval történt eseményeket, mert ez igencsak fontos az egész projekt kimenetele miatt. Bár nem biztos, hogy jó döntés volt belemenni ebbe az egészbe, de ha már így alakult, és nem akarom már most befejezni ezt az egészet, akkor próbálom a legjobbat kihozni belőle és élvezni minden pillanatát. Még az is lehet, hogy jó barátok leszünk Drewval.

Felértem a szobámhoz, benyitottam és mindent eldobtam az ágyra, ami nálam volt. Leültem az asztalhoz és bekapcsoltam a laptopomat. Becki szinte azonnal rám írt, ahogy bejelentkeztem.

Becki üzenete: Hello te elveszett nőszemély! O.o Mi van veled? :O Mi történt?

Én: Szia Becki! :D Honnan veszed, hogy történt valami?

Becki üzenete: Ma még nem jelentkeztél. J :D Csak nem randid volt, Mr. Tökéllyel? :P

Én: Nem xD :D De majdnem… Egy sráccal találkoztam ma…

Becki üzenete: Micsodaaa? És még csak most mondod?!:O Azonnal mesélj el mindent!

Aztán szép sorjában elmeséltem neki mindent, ami a mai napon történt. Elég hosszúra sikeredett, így úgy döntöttem a blogos bejegyzésbe is átmásolom, és csak átírom a nem publikálni szánt dolgokat.

Becki üzenete: Te szent atya gatya! O.o :D És tetszik a srác? xD Tudtam én, hogy be fogsz pasizni, bár jobban örültem volna, ha Mrs. Saadeként térsz vissza hozzánk és ingyen jegyeket kapok majd a koncertekre, de így is jó. Bár meg kell, hogy mondjam… Kissé csalódtam benned :’(

Én: Becki xD Egyáltalán nem előírt törvény, hogy én összejöjjek Drewval, úgyhogy le lehet állni :P

Becki üzenete: Jól van… Befejeztem -.-’ De nem felejtek! Készülj fel a bosszúmra!

Én: xD Majd mutatok képeket, melyeken Drew meg én pózolunk és meglátjuk, hogy akkor mit mondasz :P

Becki üzenete: Hmmm… Rendben van. Megbeszéltük.;) De ha úgy néz ki, mint egy őskorból visszaszökött T-Rex, akkor ne számíts rá, hogy többet szóba állok veled!

Én: xD Becki :D Hidd el, hogy nem úgy néz ki :P Szerintem tetszeni fog neked xD

Közben elkezdtem megírni a bejegyzésemet a blogra. Beleillesztettem a kimásolt szövegetis és elég hosszúra sikerült, mert elmerültem minden kis részletben és mikor visszaolvastam rájöttem, hogy sokszor csak Drewról áradoztam és jobbnak láttam, ha inkább visszatörlöm, mert még a végén elolvassa és elbízza magát. És az olvasók is rögtön kombinálnának, úgyhogy a bejegyzés negyedét kijelöltem és egy gombnyomással eltűntettem.

Én: Bakker! Még nem is mondtam!

Becki üzenete: Úristen! Terhes vagy? :O Mért nem mondtad előbb? Lehetek a keresztanya?

Én: -.-’ Nem…

Becki üzenete: Nem lehetek a keresztanya? :O L

Én: Nem vagyok terhes… xD

Becki üzenete: A franc… Pedig mennyit játszottam volna a kicsivel *-*

Én: xD Idióta! :D Csak a divatházból kerestek, hogy van valami munka számomra.

Becki üzenete: Ugye elfogadod? Ugye el??? Ez nem kis lehetőség lehet, és még jól is jöhetsz ki az egészből! És ki tudja *-* Áááh! Én már tudom is kinek kell majd dolgoznod! Mr. Saade személyi tervezője leszel xD

Én: xD Az lenne maga a mennyország *-* :D De lássuk be… Mennyi esély van erre?

Becki üzenete: Figyeld meg, hogy igazam lesz :P Mikor tudod meg? :D

Én: Holnap reggel :D Amint meg tudom mi lesz, írok neked egy sms-st!

Becki üzenete: Helyes! ;P Na viszont én most megyek, mert már várnak J Majd dumcsizunk Mrs. Saade :P :D Szia!

Én: Szia Becki!xD

Kiléptem az ablakból, majd visszatértem a bejegyzés szövegének ellenőrzéséhez. Mikor végeztem elmentettem és már láthatóvá is vált mindenki számára. Hamar érkeztek is az első hozzászólások. Egyre népszerűbb lett az oldal és már percekkel a publikálás után jöttek az észrevételek, és kommentek. A hitetlenek száma is lecsökkent szinte a minimálisra és most már elhiszik, hogy tényleg ott vagyok ahol és az történik, amit leírtam. Nagyban hozzásegített ehhez a koncerten történtek, mert ugye sokan beálltak védeni, hogy tényleg az volt ott, amit leírtam. Szerencse, hogy sokan járnak a blogra azok közül, akik ott voltak aznap is.

Hirtelen felugrott egy ablak a képernyőn, hogy valaki fel akar venni partnerének a chat programba. Drew neve szerepelt az email címben, így elfogadtam a felkérést, majd azonnal rám is írt. Milyen kis türelmetlen valaki…

Drew üzenete: Szia! Megtaláltalak itt is :P J Így egyszerűbb lesz kommunikálni, mert úgyis sokat ülsz a gép előtt a blog miatt :P

Én: Szia! J Ez igaz! :D

Drew üzenete: Most olvastam a bejegyzésedet a blogon. xD És örülök, hogy jól fogadtad ezt az egészet.

Én: :D Aztán meglátjuk mi lesz belőle :P

Még jó, hogy nem olvasta az eredeti szöveget, mert nem biztos, hogy ezzel kezdte volna a beszélgetést.

Drew üzenete: Hidd el, hogy nem fogod megbánni :P ;)

Én: Holnapra viszont közbejött egy kis program. Ami lehet keresztbetehet az egésznek.

Drew üzenete: Hogy-hogy? :O

Én: Úgy néz ki kapok munkát. De ha végképp olyan, hogy mindent le kéne fújnom mellette, akkor nem fogom elvállalni, nyugi.

Drew üzenete: Tudják ők is, hogy mikor kell felhívni :D De bízom benned és tudom, hogy jól fogsz dönteni ;)

Én:  :D Muszáj lesz lemondanom, ha nem jó, mert nekem most ez a projekt a fontosabb. Ezért jöttem ide és nem melózni. De azért jó tudni, hogy kellenék, ha úgy van :D

Drew üzenete: Hova adtad be a papírjaidat?

Én: A divatcéghez ezzel az álcával mentem Eric után leskelődni xD Divattervezőnek tanulok és nálam volt a portfólióm. Így meg volt az alibi.

Drew üzenete: Cseles! :D Elmehetnél kémnek!

Én: Már gondolkodtam rajta, hogy főállásban kémkedjek, de elvetettem a dolgot… :P xD

Drew üzenete: Kapnál ilyen feszülős kis cuccot, mint a Macskanőé és beosonhatnál mindenfelé :P

Én: Tetszene mi? xD

Drew üzenete: Szerinted miért mondtam? xD

Én: xD Na jól van…xD Most dolgozunk, vagy udvarolsz? :D

Drew üzenete: A kettőt együtt nem lehet? xD

Be kell valljam, hogy a gép előtt ülve vigyorogtam, mint egy hülyegyerek, mert jól esett ez az egész a női lelkemnek. Régen volt már olyan, hogy bárki is udvaroljon nekem. Drew pedig aranyos volt. És ez plusz pont volt nálam. Gyakran betaláltak olyanok online, akiknek megtetszettem a képeim alapján és szerettek volna fölszedni és már elkönyvelték maguknak néhány beszélgetés után, hogy össze fogunk jönni. Meg a kedvencem, mikor tizennégy, tizenöt évesek próbálkoznak be és nem akarják felfogni, hogy az a korkülönbség nekem igenis sok, főleg, hogy ő a fiatalabb. Fordítva nem zavarna a dolog. De talán most nem ezzel kéne foglalkoznom, hanem, azzal, hogy előrehaladjon az egész Eric projekt, mert így nem fogunk dűlőre jutni.

Én: Munkakapcsolat? xD Jó ötlet ez?

Drew üzenete: Igazad van… :-/ De még semmi sincs veszve… :P Nem tart örökké a meló.

Én: Úgy látom, nem adod fel. :D

Drew üzenete: De nem ám! ;)

Még nagyon sokáig beszélgettünk. Drew egyre szimpatikusabbá vált számomra. Bár igaz, hogy még egy napja sem ismerem. Mondjuk, nem akarok rögtön kitárulkozni előtte, mert lehet, hogy csak átver, nem? Mi van, ha tényleg csak szórakozik velem? De akkor miért lenne ilyen? Bár… manapság már nem lehet tudni semmit sem biztosra. Ameddig jó nekem ez az egész, addig fogok elmenni a dologgal. Aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Lehet, hogy tök jól fog alakulni minden és olyan élményekkel térek haza a nyár végén, amik pótolhatatlanok maradnak. Bár már most is ilyenekkel bővült az emlékeim sora.

Másnap reggel már korán keltem, mert nyitás után nem sokkal már oda akartam érni. Akkorra megy mindenki és azt mondták, hogy reggelre menjek be, így gondoltam az lesz a legjobb, ha hamar odaérek. Felöltöztem, beültem egy kávézóba megreggelizni. Bár olyan gyomorgörcsöm volt, hogy nem túl sok étel csúszott le a torkomon. Végül megittam egy bögre kakaót, hogy hű maradhassak a nevemhez és elindultam az iroda felé. Már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a munka, amit kigondoltak számomra. Nagyon, nagyon kíváncsi…

Megálltam az épület előtt, ahol korábban Eric segített összeszedni a széthullott papírjaimat a földről, majd odabent megcsodálhattam kidolgozott felsőtestét. Bár igaz, hogy csak a rácsokon keresztül, de akkor is fantasztikusan mutatott.

Megráztam a fejem, hogy kiverjem a gondolatokat belőle, melyek most nem oda tartoztak, majd elindultam befelé. A pultnál ugyanaz a fiatal lány ült, aki korábban is segített nekem eligazodni.

-          Szia! – köszöntem rá mosolyogva és odaléptem hozzá.

-          Szia! – köszönt vidáman ő is – Máris felszólok az irodába. Már nagyon várnak ám téged.

-          Rendben van. – bólintottam, majd hátrébb léptem és vártam, míg ő telefonált.

A falakon lógó képeket és az asztalon heverő újságokat nézegettem. Mindig is nagyon tetszettek az ilyen divatfotók. Sosem vágytam a kamera azon oldalára, mint ezek a lányok és fiúk, de lehet, hogy kipróbálnám, ha például Erickel kéne pózolni. Kint valami erdős környezetben, ő félmeztelenül… Én mondjuk annyira nem szeretnék vetkőzni, de lehet, hogy  szépen nézne rám és már nem is ellenkeznék egy pillanatig sem, és máris fürdőruhára vetkőznék mellette. Bár mondjuk fotósként is kipróbálnám magam, de inkább a ruhák körül szeretnék forogni. Megtervezem a őket, megvarrom, megvarrjuk, aztán felöltöztetem a modelleket, még sminket, frizurát is csinálok nekik hozzá, és mehet a fotózás. Már nagyon kíváncsi vagyok milyen feladat vár rám a továbbiakban, mert … Hmm… Nincs mert! Kíváncsi vagyok és kész! Néha túlságosan kíváncsi is, de ennek ellenére imádom a meglepetéseket! És ez a munka most egy igazi meglepetés lesz számomra. Ugyan mit szólnak majd az otthoniak, hogy kijöttem egy hirtelen ötlettől vezérelve, és már munka ajánlatom is van. Bár ha nem tudom elfogadni, akkor ők erről nem fognak tudni, mivel akkor meg kapnám a fejmosást. Talán jobb lesz, ha ezen, majd akkor töröm a fejem, ha végeztem itt a mai nap folyamán és végre tudom már, hogy mi vár rám.

    -   Aimer… - hallottam meg a nevem.

Igen. Az első nevem Aimer. Mint franciául szeretni. Aimer Jenna Diélia. Most már tudjátok a teljes nevemet és legalább előttetek nem titok, ha már a blogon úgysem ismernek. A szüleim szerettek volna különleges nevet adni, így lett az Aimer. A Jenna pedig anyukám ötlete volt még, így benne van a nevemben minden. A vezetéknevem pedig ugye görög, de erről már meséltem. Az pedig, hogy honnan jött a RiceAngel, az egy másik sztori. Erről majd később mesélek… A pultban ülő lány felé fordultam, aki az imént szólított, majd odasétáltam.

    -    Felmehetsz. Ms. Kronwool már vár téged.

    -    Rendben van. – indultam el.

    -    Megtalálod? – szólt utánam.

     -    Persze.

Csak egy fejbiccentéssel jelezte, hogy akkor jól van, majd folytattam utamat felfelé. Ha egyszer már voltam valahol, akkor oda visszatalálok bármikor. Beszálltam a liftbe és rögtön láttam magam előtt, ahogy Eric is ott van, és néha-néha rám néz. Lehet, hogy már ismerős voltam neki? Vagy csak éppen nem tudott hová tenni. Most valahogy egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaértem a lifttel, ahová kellett. Bezzeg, mikor Mr. Tátvamaradaszámhameglátom állt mellettem, akkor pillanatok alatt felértünk a megfelelő emeletre. Végül pityegett egyet a lift, majd kiszálltam és elindultam az iroda felé. Mikor az ajtó elé értem nagy levegőt vettem és kopogtam.

-          Gyere be!

-          Jó napot. – sétáltam be a helyiségbe.

-          Tudod mit? A telefonban magázódtunk, de szerintem tegeződjünk nyugodtan. Úgyhogy Szia! – fogtunk kezet egymással – Vivienne Kronwool.

-          Aimer Diélia.

-          A Jenna kimaradt! – mosolygott rám.

-          Igen. – nevettem el magam.

-          Ülj csak le. – mutatott az előttem lévő székre.

Közben visszasétált az íróasztala mögé és ő is leült a helyére. Én is helyet foglaltam és körbekémleltem az irodában, míg ő maga elé vett egy pár papírt.

Itt is mindenfelé fotók voltak és a szekrény tele mappákkal. Az enyém pedig az íróasztalon hevert. Vivienne épp az én képeimet nézte. Én meg őt néztem meg magamnak most már, ha végre élőben is találkozhattunk. Fekete haja kontyba volt fésülve a tarkóján. De nem szokványos konty volt, hanem valami nagyon divatos. Lehet, egyszer megpróbálkozom az elkészítésével én is. Az öltözéke pedig… Káprázatos volt. Remélem, hogy nem írtam le magam nála a sajátommal. Egy halványlila színű szoknya volt rajtam, mely sötétebb lila nővényszerű mintákkal volt díszítve, felülre egy sötétszürke blézert vettem, ami alatt egy egyszerű fekete top volt, mely csak épp kilátszott a blézer alól. A lábamra pedig egy fekete magas sarkú került. Nagyon ritka, ha így kiöltözöm, de most úgy éreztem megéri.

-          Végignéztem az anyagodat és igazán tehetséges vagy. – nézett rám a szemüvege mögül.

-          Köszönöm. – mosolyodtam el.

-          Nagyon tetszenek a munkáid. Büszkék lehetnek rád abban az iskolában! – mosolygott rám – És remélem nagyon irigyek a többiek! – hajolt közelebb.

-          Próbálnak tönkretenni, ha ez jelent valamit. –közöltem a tényeket.

-          Akkor nagyon irigyek! – nevetett – Sok ember nem tudja elviselni, ha valaki jobb nála és megpróbálják kikészíteni, tönkretenni, ahogy te fogalmaztál. De pont ez inspiráljon és ne add fel!

-          Nem is fogom!

-          Helyes! Szeretem az ilyen hozzáállást! – vette le a szemüvegét és a kezébe fogta – Sok munka van, amit szívesen odaadnék neked, de van egy különösen fontos, ahová téged kértek.

-          Engem kértek?

Meglepődtem, mert erre azért nem számítottam. Hogy lehet, hogy valaki engem kért? De hiszen senkit nem is ismerek. Vagy talán… Nem! Az nem lehet. Hiszen neki van saját embere erre. Miért akarna engem? Na de nem is agyalok… úgyis megtudom hamarosan, hogy ki is lesz az új főnököm.

-          Igen. – mosolygott látva a meglepettségemet – Kifejezetten téged. A fiatalember látta a munkáidat és nagyon tetszettek neki.

-          Értem.

Most már egyre inkább az a dolog járt a fejemben, amit Becki mondott. Még a végén tényleg úgy lesz, ahogy mondta. Bár azóta sokan megnézhették az anyagomat és rengeteg fiatalember lakik Svédországban. Úgyhogy semmi sem biztos…

-          És a legjobb az egészben, hogy mindezt elkönyvelhetjük neked gyakorlatnak, ami nagyon jó lesz a későbbiekben, ha munkát szeretnél vállalni valami cégnél.

-          Igen. – bólogattam, de még mindig nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ki lehet az.

-          Kíváncsi vagy már, hogy ki lehet az, aki ennyire szeretne veled dolgozni, ugye? – nevetett.

-          Igen. – feleltem kissé bizonytalanul – Ennyire látszik?

-          Igen. – mosolygott még mindig – Nem kell aggódni. Egy nagyon rendes csapatba fogsz kerülni, persze, csak akkor, ha elvállalod a munkát. Ez persze, tőled függ és senki mástól. És hamarosan itt lesznek, hogy találkozhass velük.

-          Szuper. – mosolyodtam el én is és már nagyon vártam, hogy végre találkozhassam leendő munkaadómmal.

Pár percig még beszélgettünk és kérdezgetett a munkáimról, mikor kopogtak az ajtón és két férfi lépett be rajta, akik cseppet sem voltak ismeretlenek számomra. Köszöntek, majd míg leültek ők is mellém egy-egy székbe, előkotortam a mobilomat és kikerestem Becki számát, majd csak ennyit írtam az üzenetbe: „Igazad lett… ”