5. Fejezet - Why... I'm sleepless

Sziasztok! :D

Most kicsit gyorsabban érkezett a folytatás, mint legutóbb :) Úgy volt, hogy ma nem lesz áram egész nap, de mégis van, ennek örömére megírtam az 5. fejezetet.

Hoztam nektek egy linket, ahol bővebben megismerkedhettek velem és a többi történetemmel :)

Mert sokan nem tudják, de nem régiben megjelent egy könyvem és több sztorit is vezetek egy másik portálon :)

Veres Kitti  :) 

Remélem tetszeni fog a fejezet és írtok nekem, meg pipáztok bőszen a szöveg alján^^ Az eddigi kommenteket és pipákat pedig nagyon köszönöm^^

A szájához emelte a kezét, és már felkészült, hogy kiabáljon, mikor arra lettem figyelmes, hogy meginog és elindul a másik irányba lefelé. Elvesztette az egyensúlyát és a kezével próbálta visszanyerni valahogy, de nem jött össze. Azonnal a kezei után kaptam és megállítottam. Szerencsére. Bár, éppen hogy csak sikerült nekem is megállni, mert majdnem magára rántott. Nem biztos, hogy annyira zavart volna ha magára ránt… Miket beszélek! Nem ez a lényeg!

Végül addig ügyeskedtem, míg sikerült megtámasztanom a lábamat és megtartani őt is. Rám mosolygott, majd elengedte a kezem.

-          Hé, nézd mi van ott. – szólalt meg mialatt visszamászott a földre mellém.

Mikor már biztos talajt ért a lába, pár lépéssel beljebb sétált az asztalhoz és lehajolt valamiért, aztán mikor visszafordult, diadalittas mosollyal nézett rám és emelte felém az elveszett táskámat. Olyan arcot vágott, mint egy kisgyerek, mikor visszaadja az anyukájának a nyakláncát, amit korábban elhagyott, de végül megtalálta. Iszonyatosan aranyos volt! Legszívesebben egy csomó puszit nyomtam volna az arcára, de nem lehet…

-          Köszönöm. – nyúltam érte, de elrántotta a kezét a táskával együtt, és megrázta a fejét.

-          Nem lesz ez így jó. – nézett rám.

Csináltam valami rosszat? Mi történt? Nem értem mire gondolhat most éppen. Még jó, hogy a maszk félig takarja az arcom, mert lehet, hogy nagyon vicces lennék. Eric! Mondd már mi van, mert megőrülök!

Egyszer csak elkezdett nevetni. Most már még tanácstalanabb vagyok, mint eddig. Végképp nem értem mi a célja az egésszel.

-          Még az álarcod alatt is látom az ijedtséget a szemedben, hogy most mi történhetett. Biztosra veszem, hogy azt hiszed valami rosszat csináltál, de nem. – villantotta rám hófehér fogsorát – Csupán a köszönöm mellé még szeretnék valamit. – hajolt közelebb hozzám és mutatóujját az arcához emelte.

Erre hangos nevetésben törtem ki és kissé hülyének éreztem magam, hogy mi minden megfordult a fejemben, holott ő csak egy puszit akar. És hogy teljesítsem a kívánságát, nyomtam egy puszit az arcára.

-          Így már más a helyzet. – húzta ki magát és körbenézett – Akkor már csak egy dolog van hátra. – nyújtotta felém a kezét és meghajolt, mint a filmekben, mikor felkérik a hölgyeket táncolni.

Leraktam a táskámat most már úgy, hogy meg is jegyzem hol van, majd megfogtam a kezét és ő bevezetett az emberek közé. Egyik kezét a derekamra tette, a másikat megfogta és a zenére elkezdtünk táncolni. Fogalmam sincs mi szólt, de ő vezetett és én meg csak mentem utána.

El fogja ezt nekem hinni szerintetek bárki is? Hogy én Eric Saadeval táncoltam ma éjszaka? Mindenki őrültnek fog hinni és azt mondják majd, hogy kitaláltam az egészet. Pedig nem. Atyaég! Eddig csak plakátról mosolygott rám, most meg itt van élő egyenesben velem szemben. Megmásíthatatlanul. Ő az! Eric Saade! És egy olyan kis senkivel, egy olyan átlagos lánnyal táncol, mint én.

Mikor véget ért a szám, meghajolt és megköszönte a táncot, majd egy kézcsókkal fejezte be mindezt.

-          Én köszönöm. – mosolyogtam rá.

Szinte folyamatosan azzal kellett próbálkoznom, hogy ne vigyorogjak telibe az arcába. Inkább csak próbáltam szépen mosolyogni, de annyira boldog voltam, hogy ez csak nehezen ment.

-          Ha már táncoltunk és előkerítettük a táskát. Akkor netán megtekinthetném bájos partnerem arcát? Ha netalántán újra összefutnánk is tudjam, ki volt kiskegyed.

Ettől féltem. Hogy majd látni akarja ki is vagyok valójában, pedig most nem szeretném. Ezt a pillanatot most elszerettem volna kerülni, de úgy látszik nem jön össze a dolog. Igaz már látott a reptéren, de az akkor is más volt.

-          Őhm… - szólaltam volna meg végül, de mit ad Isten, pont megszólalt a telefonom.

Kicsit belepirultam a dologba, mert a Put your heart’s in the air szólt. Ugyan ki mástól? Hát persze, hogy Erictől. Azonnal elmosolyodott és rám nézett.

-          Nem veszed föl?

-          Nem fontos… - nyeltem egy nagyot és kinyomtam a hangosan zenélő készüléket.

-          Tudod mit? Várj itt. – mondta és elviharzott.

Na most megint vajon mire készül? Ez a pasi… Kész meglepetések halmaza. Nem tudod kiszámítani, hogy a következő pillanatban mit fog csinálni. De akármilyen is legyen. Akkor is imádom. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon hosszú bejegyzés lesz ma este a blogon.

-          Jó estét mindenkinek… újra! – hallatszott Eric hangja hirtelen a magnókból ismét – Remélem mindenki jól érzi magát.

Erre az emberek egyöntetűleg kiabáltak egy igent. Elkezdtem nevetni, mert hihetetlen aranyos volt odafenn a színpadon. Meg ez az egész helyzet is.

Aztán észbe kaptam. Csak el ne csavarja a fejed! Nem zúghatsz bele, hiszen ő egy olyan ember, aki abszolút nem a te világodba tartozik. Ráadásul nem is ezért jöttél ide!!! Kapj észbe és felejts el minden gondolatot, ami a körül forog, hogy esetleg te meg Eric!!!

-          A következő számot a táskás lánynak küldeném! – mosolygott rám a színpadról, majd megszólalt J-Son hangja a hangfalakból és elénekelte azt, ami az előbb a telefonom csengőhangjaként pompázott.

Egyre nagyobb késztetést kezdtem érezni arra, hogy mikor végez, odarohanjak hozzá, átöleljem és meg… Nem! Ilyenekre még csak gondolnom sem lenne szabad. Azt hiszem jobb, lesz ha most lelépek. Felkaptam a táskámat és elindultam kifelé. Minden irányból maszkos emberek fordultak elém. Mindenki táncolt és jól érezte magát. Én is. De úgy érzem, most le kell lépnem. Pár pillanat múlva már Stockholm hűvös, éjszakai levegője tódult az arcom. Megfontoltam, hogy ismét taxiba szállok, de úgy döntöttem, inkább most sétálok. Jót fog tenni a friss levegő.

Arra nem számítottam Erictől, hogy egy beképzelt bunkó lesz, de arra sem, hogy ennyire rendes lesz. Az meg már a sors furcsa fintora, hogy két nap alatt kétszer botlottam bele. Csak ő nem tudja, hogy én ugyanaz voltam, mint a reptéren.

Megálltam az egyik hídon és csak a víz lágyan fodrozódó felszínét figyeltem. Még talán számomra is olyan ez az egész, mint egy álom. Lehetséges az, hogy valaki kitart amellett amit szeretne és utána végig szerencse fogja kísérni? Én kitartottam az ötletem mellett és most itt vagyok. Talán nem is lehetnék ennél nagyobb mázlista. Annyi rossz történt már velem és mindig küzdenem kellett. Beleértve itt az iskolai sznobokat, akik folyamatosan zargatnak. Most pedig… Talán olyan, mint a tündérmesékben? A jó végül elnyeri méltó jutalmát… Az azért túl szép jutalom lenne… Eric, mint főnyeremény. Elképzeltem piros masnival a nyakában, amint kiugrik egy nagy ajándékdobozból és hangosan felnevettem. Aztán észbe kaptam és körbenéztem. Csak egy pár sétált el nem messze tőlem és mosolyogva néztek rám, ahogy elhaladtak.

Tovább indultam és már meg sem álltam stockholmi hazámig. Ledobtam magamról végre a maszkot, elrúgtam a cipőimet és rádőltem az ágyra. Elképesztő éjszaka volt.

Most azonnal le kell írnom minden mozzanatát, még mielőtt bármit is elfelejtenék. Benyomtam a laptopon a bekapcsoló gombot, majd ledobtam magamról a ruhámat és vettem egy gyors zuhanyt. Belebújtam a pizsamámba és már kezdődhetett is a blogolás. Azonnal bejelentkeztem, mint RiceAngel és már kezdtem is megírni a bejegyzést. Láttam, hogy sok kommentárt írtak a bálos plakáthoz, de most nem ez volt az első. Hanem leírni minden kis mozzanatát az éjszakának. Elkezdtem írni és annyira belemerültem, hogy fél órán keresztül csak pötyögtem és már egy kész kisregényt írtam. Mikor hátradőltem az ágyon meglepődve láttam a szöveg mennyiségét.

-          Talán jobb lesz, ha visszaolvasom, mielőtt publikálom. – jegyeztem meg magamnak miközben a velem szemben lévő Eric posztert bámultam – Lehet, hogy te is jobban jársz Mr. Tökéletes.

Újra a gép fölé görnyedtem és jól sejtettem, hogy néha elkapott a hév és olyan mondatokat írtam, amiket inkább kitörlök. Így került a lomok közé, az a mondat is például, hogy „Sokszor le sem tudtam venni a szemem formás hátsójáról.” Gondolom ezzel sokan így vannak, de most nem ez a lényeg. Elég ha ezeket én tudom.  De mondjuk, ez a mondat is húzásra került: „Mikor táncoltunk olyan közel álltunk egymáshoz, hogy szinte éreztem mellkasának a keménységét és a hasán domborodó kockákat.” Azt hiszem senki sem kíváncsi a fantáziálgatásaimra. Így az eredeti szöveg maradhat nekem elmentve külön, de az online háló nem tud meg mindent.

Miután végeztem és csatoltam a képeket is, még egyszer átfutottam a blog pályafutásának eddigi leghosszabb bejegyzését, majd csak lehajtottam a gépet és elterültem az ágyon. Behunytam a szemem és vártam, hogy jöjjön az álom, de éppenséggel vagy valahol eltévedt, vagy direkt kerül, mert nem akart ideérni semmi pénzért sem. Egy jóideig forgolódtam az ágyban, majd inkább visszaültem a laptop mellé. Éjjeli három órát mutatott a gép, én meg még mindig nem vagyok álmos. Hirtelen felugrott a monitoron elém az a jól ismert üzenet ablak.

Becki üzenete: Szia Éjjeli bagoly! Nem tudsz aludni? :D Vagy nem hagynak aludni? :P

Én: Szia :) Igazából nem tudok aludni… Bár jobban örülnék annak, ha valaki nem hagyna aludni.

Becki üzenete: Hát azt mindjárt gondoltam :P

Én: Mellesleg, te miért nem alszol már?

Becki üzenete: Moziban voltam és most értem vissza. :D de most nem ez a lényeg. Mesélj, milyen volt Mr. Saade karjaiban?

Én: Kiraktam egy szöveget blogra, olvasd el és megtudod J

Becki üzenete: Biztos, hogy abban minden benne van?

Már nagyon jól ismer. Tudja, hogy vannak még ott dolgok a háttérben, amiket persze ő mindenképpen szeretne tudni.

Én: Nem :D Átküldöm okés?

Becki üzenete: Minden kis szaftos részlet érdekel :P Küldd ^^

Elküldtem neki az egész fájlt, a blogról kihúzott részekkel együtt és vártam. Nézelődtem a neten amíg ő nekiállt olvasni. Sőt. Kerítek valami rágcsát, mert már nagyon korog a gyomrom. Előkotortam egy csomag kekszet a hátizsákom mélyéről, majd visszaültem az ágyra. Becki még mindig nem írt semmit. Biztosan most röhögi magát halálra a szövegemen. Amíg olvas, legalább utánanézek Eric mostani programjainak. És jól is tettem. Egy hét múlva indul a nyári turnéja. Azt hiszem, felkészülhet Mr. Szupermosoly arra, hogy minden alkalommal ott leszek és nem tud majd levakarni magáról. Lementettem az összes időpontot és helyszínt minden mással együtt, amit találtam. Majd ha magamhoz tértem leírom őket a füzetembe. Valahogy a közelébe kéne jutnom, hogy még több infót megtudhassak. Felnéztem twitterre, Eric írt-e ki valamit. És bingó! Két nap múlva fotózásra megy egy divatház épületébe.

Már csak az a kérdés, hogyan jussak oda? És ekkor jött a szikra! Basszus! Divattervezőnek készülök nem? Vannak nálam munkák, meg itt a portfólióm is. Bemegyek, mint aki munkát keres, vagy nyári gyakorlati helyet! Ezaz! Megvan a következő helyszín, hogy összefuthassunk!

Becki üzenete: Áááááááááááá xD Tudtam, hogy egy idióta vagy, de hogy ennyire?! És leléptél? Lehet, hogy ha egy kicsit többet iszik, akkor most nem a gép előtt ülsz, hanem nála utóbulizol :P

Én: xD Becki xD Nem ezért jöttem Stockholmba :D Bár … meg kell hagyni…tetszik az ötlet…xD

Becki üzenete: Kíváncsi vagyok miket találsz még ki, míg „üldözöd” őt. :D

Én: Na erre én is… :D Ez teljes mértékben tőle függ, meg az időbeosztásától :D Én hozzá igazodom :P Pedig erről ő nem is tud… :D még.. szerencsére…

Becki üzenete: Tényleg. Milyen a blogod nézettsége?

Na ez egy jó kérdés volt. Még meg sem néztem. De most hogy rákérdezett épp itt az ideje, hogy elmélyüljek a blog statisztikáiban. Meglepődtem. Egyre több ember kattint az oldalamra és ez jó! Szóval, sikeres kezd lenni a hadjáratom! Bár mondjuk, így hamarosan elérkezik az a pont is, hogy Eric fülébe kerül a híre a blognak. Pont ezért kell inkognítóban maradnom.

Becki üzenete: Na?

Én: Egyre többen olvassák, amiket én itt összezagyválok :D

Becki üzenete: Zsííír! :P És mik a következő tervek?

Én: Holnap nem tudom, még mit fogok csinálni… ami már ma van ugye. De következő alkalommal egy fotózásra megy, egy divatcég házába, ahol kihasználom a tanulmányaimat és gyakorlati helyet keresve ott leszek.

Becki üzenete: Tudtam én, hogy mindenhol feltalálod magad! De ha most nem haragszol meg én lelépek, mert már leragadnak a szemeim. Az előbb is majdnem kaptál egy krikszkrakszokkal teli üzenetet, mert lefejeltem a billentyűzetet.

Én: Jól van, menj csak. Én még fetrengek az ágyon.

Becki üzenete: Hallgass Ericet ;) hátha segít J

Ez nem volt egy rossz gondolat barátnőmtől. Amint elköszönt, listába raktam Eric összes számát és azt hallgattam. Persze, nem bömböltethettem, mert lehet, hogy azonnal kilakoltattak volna és nézhetnék másik szállás után.

Halkan dudorásztam a számokat. Volt itt minden. Popular… Break of dawn.. Echo… és mit ad isten, megszólalt a Sleepless is. Épp aktuális volt a jelenlegi állapotomhoz.